2009. június 21., vasárnap

Az utolsó hónap első 3 hetének nemcsak derűs oldala...

Mielőtt mindenki megijedne a cím olvasása révén, nincs semmi baj, még mindig nagyon jól vagyok, de engedjétek meg, hogy jobban kifejtsem a történéseket, és akkor érthetőbb lesz a dolog.
Nagyon intenzív ez az utolsó hónap... Tele van apró történésekkel, ami az embert érzelmileg sem hagyja nyugton...
Az első ilyen, amikor június elején egyik lakótársam (Lyzell) befejezte az itt töltött évét, és hazaköltözött. Szervezett egy búcsúpartit, amire sütöttem egy tortát... Életem első Käsekuchen-je, sajt és túró nélkül:P... Amilyen nehezen akart elkészülni, olyan nagy sikere lett... Mikor bementem, sokan azzal fogadtak, hogy: te vagy Lyzell lakótársa, aki egy tortát sütött mára???
Másnap én kísértem ki Lyzellt a reptérre, ami nem volt könnyű több szempontból sem...
A reptérről egyenesen a Goethe Intézetbe mentem, ahol középfokú szóbeli nyelvvizsgán hospitálhattam. Nagyon nagy élmény volt. 22 embert "vizsgáztattunk le". Ezt azért írom így, mert engem is teljesen bevontak a vizsgáztatás rejtelmeibe; minden segédanyagot megkaptam, pontozó lapokat, feladatokat, ... és ott ültem a 2 vizsgáztató mellett. Az emberek kettesével jöttek vizsgázni, és minden vizsga után együtt beszéltük meg a vizsgáztatókkal, ki hogy látja a 2 vizsgázót. Az én véleményemre is nagyon kíváncsiak voltak, és volt olyan is, hogy nekem más véleményem volt, mint a 2 tanárnak, de mivel meggyőző érvekkel támasztottam alá a pontozásomat, az én véleményem lett a végeredmény:)... Jó volt megtapasztalni azt is, milyen benyomással van a vizsgáztatóra, ha valaki izgul, vagy jól előadja a nagy "semmit"... Sok tapasztalatot gyűjtöttem:)...
Este fél 8kor én eljöttem, ugyanis egy magyar "estet" szerveztünk, ahol most először találkoztam 4 magyarral, akik szintén itt voltak Erasmussal Szalonikiben. Elmentünk vacsorázni, és közben megosztottuk a félév élményeit. Jó volt kicsit magyarul beszélni, hallani, hogy hasonlóan (magyar szemmel) látunk dolgokat...
Következő nagy élmény, hogy már voltam kétszer is a tengerparton Szaloniki mellett:)... Végre sikerült egy sötétebb barna árnyalatot nyerni a 2 nap jóvoltából. A víz nagyon kellemes, de sajnos meg kellett, hogy tapasztaljam, bármennyire is szorgalmas akartam lenni, a beach-en nem lehet tanulni:(...
Egyik este moziestet tartottunk. Görög barátnőm jó görög szokás szerint nagyon kitett magáért, és olyan bőséges vacsorával várt minket, hogy egész éjszaka ettünk. Közben megnéztünk 2 filmet. Az egyik egy Töröko-ból Németo-ba vándorolt filmrendezőnek a filmje volt (Gegen die Wand), amiben felváltva beszéltek törökül és németül. Mivel csak görög felirat volt hozzá, különböző nyelveken néztük a filmet. Ha törökül beszéltek benne, akkor egy török barátnőm fordított angolra, ha pedig németül, akkor meg a 2 barátnőm felváltva fordítottak a török lánynak. Vicces volt:)...
A héten hazament egy másik barátnőm, Elena is. Ő is szervezett egy közös vacsit egy étteremben, aminek az volt az érdekessége, hogy nem kaptunk tányért, és a vacsorát sem tálakban szolgálták fel, hanem papírba bugyolálva... Viccesen nézett ki, de nagyon finom volt... Közben olyan jól elvoltunk, hogy csak annyit vettünk észre, hogy zuhog az eső. Másnap a facebook-ról "értesültem" róla, hogy micsoda cudar idő volt... Egyik francia barátnőm ugyanis azzal volt elfoglalva az este, hogy a villámokat fényképezi. Hát, neki köszönhetően ti is betekintést kaphattok, milyen idő volt itt aznap éjszaka.
Hasonló események történnek itt mostanában. Szinte minden nap megyek valahová, nagyon gyorsan telnek a napok, amivel az a baj, hogy mellette meg elkezdődött a vizsgaidőszak, tanulni is kell...
Többen említették, hogy bármennyire is töröm magam, néha nem sikerül magyarosan fogalmaznom (hát igen, az az 1-2 óra, amit hetente a az otthoniakkal beszélek, nem ér fel azzal, hogy már lassan 5 hónapja csak németül és angolul beszélek)... Elnézést mindenkitől ezért, remélem annyira nem érthetetlen, de jó hír, elkezdődött a visszaszámlálás...
Még 1,5 hét, és jön a családom egyik fele, velük csinálunk egy peloponnészoszi körutat, és 18 nap múlva már otthon is leszek! El sem hiszem!!! :-( :-) :-( :-) :-( :-)
Nemsokára lesz fent 1-2 kép is egy külön mappában a képeknél, nézegessétek meg azokat is!!!

2009. június 1., hétfő

6. Nemzetközi Könyvvásár Szalonikiben

A hétvégén, ahogy a címben is írtam, nagy esemény volt a városkánkban...
A fővendég Németország volt, aki 10 ismert írójával képviseltette magát. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam, hisz sajnos a 21. századi német irodalomban nem vagyok jártas, így egy kicsit behozhattam a lemaradást. 4 előadáson vettem részt, melyek címei:
  • Der liebende Martin Walser - Gespräch (A kedves Martin Walser)
  • Ein "neues Leben" nach der DDR? (Egy "új élet" a DDR után?)
  • Autoren sehen Geschichte: 20 Jahre nach dem Fall der Mauer - Podiumsdiskussion (Ahogy a szerzők látják a történelmet: 20 évvel a berlini fal leomlása után)
  • Die Mittagsfrau in der Zeit zwischen den beiden Weltkriegen - Gespräch

(Martin Walser, Ingo Schulze, Daniel Kehlmann (jobbról 3.), Julia Franck (jobbról 4.)
(Martin Walser és Ingo Schulze)

(Julia Franck és egy görög írónő)

Magyarország is kapott egy standot, ahol bemutathatta magát... Természetesen egyből lecsaptam rá, és örültem, hogy egy kicsit magyarul beszélgethettem a nénivel, aki ott volt:)... Mire ő pár mondat után: "Mondja már meg nekem, hol tanult meg ilyen jól magyarul?:)"
Felmerült bennem a kérdés, hogy ennyire nem hallatszik már, hogy magyar vagyok:(???


2009. május 25., hétfő

Meteora 05. 24.

A hosszú várakozás után sikerült végre eljutnom Görögország egyik legszebb helyére, a Meteorákhoz. Az egyik "legjobb" időpontot választottuk ehhez, az eddig legmelegebb napot, amióta itt vagyok (pozitívum: lesz ez még így se:). 42, azaz negyvenkettő fok volt, amit még a városban mértek, hát akkor a magasban... Mindenesetre a kíváncsiságtól hajtva és dacolva a hőséggel, meghódítottuk a magas szirteket és 5 kolostorból 3-at kívül-belül megtekintettünk. A társaság már induláskor átalakult, ugyanis 6-an terveztük, amiből 2-en a meleg miatt visszamondták, az egyik francia srác pedig túl korainak találta a 8:30-as indulást, így maradtunk 3-an (görög-, francia lány és jómagam). A társalgás is meglehetősen érdekes volt, ugyanis nem volt olyan nyelv, amit mind a hárman "normálisan" beszéltünk volna... A görög lány a görög, francia és olasz nyelveket részesítette előnyben, a francia lány a francián kívül az angollal és picit a göröggel próbálkozott, nekem pedig fel kellett hagynom a némettel és bevetnem minden angol tudásomat illetve a passzív francia szókincsemet is:)... Szenzációs napban volt részünk minden szempontból, és sikerült jókat beszélgetnünk, bármennyire komplikáltnak is tűnik a dolog:)...

A fotók azonban többet mondanak minden szónál, úgyhogy álljon itt egy, a többit a képek között találjátok...




2009. május 16., szombat

Az elmúlt 3 hét "in a nutshell"

Itt is elközelgett az az idő, amikor komolyabban neki kell állni a tanulásnak... Bár nálunk majd csak június 2. hetétől kezdődik a vizsgaidőszak, addig még sok minden van... Mivel az otthoni egyetemen is vettem fel szemináriumokat és előadásokat, arra is beadandók vannak/voltak. A legfontosabb és legérdekesebb viszont, hogy elkezdtem hospitálni a Goethe Intézetben (szombatonként 9:30-13:00:)... A csoport eredetileg 17 főből áll 12-14 évesek, nagyon édesek. A1 - A2 szint között vannak, tehát már egyszerű mondatokban tudnak beszélni, és megértik, amit a tanár mond nekik. A tanárnő osztrák, de egy görög férfihez ment feleségül, így itt élnek. Szenzációs órákat tart, a jó kedve nem fogyatkozik az óra végéig, és már a legelejétől engem is bevont, úgyhogy egész sokféle dolgot kipróbálhattam. (Javítottam házi feladatot, írattam tesztet velük, próba nyelvvizsgáztattuk őket, mivel arra készülnek...) Ami nagyon fura, hogy mivel az egyetlen közös nyelvünk a német, így ha valamit nem értettek, akkor többször át kellett fogalmazni a mondatokat, példákat hozni, leegyszerűsíteni, nem mint otthon, hogy akkor elmondom magyarul, aztán "alles klar".
Máj. 14-én színházban voltam, mert az évfolyamtársaim adtak elő egy darabot "Brecht: Glotzt nicht so romantisch!" címmel. Brecht életét játszották el a művei alapján. Nagyon érdekes volt. Ami azonban megdöbbentett, hogy Szigeti tanár úr (a Pázmányról) is ott volt. Nem tudom, ki lepődött meg jobban, ő, vagy én:)...






Máj. 15. ERASMUS DAY
Első programként a különböző országok mutathatták be az otthoni egyetemüket. Nagyon érdekes volt, bár páran semmit nem készültek, csak kiálltak és makogtak valamit angolul. A magyarok közül senki nem volt jelen, pedig mint megtudtam, rajtam kívül még 3 magyar (2 fiú és 1 lány) biztos van itt Erasmussal Szalonikiben. Mindenesetre voltak, akik kis videóval, prezentációval mutatták be az országukat, városukat, egyetemüket.
Ezután vacsora következett az egyetem udvarán (ahol összefutottam az egyik magyar sráccal), majd görög néptánc bemutató, és buli. Rengeteg ismerős és új arc, ismerkedés, jó zene, szuper idő...





Ezek voltak a 3 hét legfontosabb eseményei. Amúgy meg mindig van valami, pl: spanyol-, görög vacsora (lassan én következem a magyarral:), eurovision megnézése görög körökben, és tanulás, tanulás,"görbe este", tanulás, tanulás... Kezd unalmassá válni:P...
Az idő 2 hete 32 fok körül van, és még nem voltam a tengerparton:(... Itt Szalonikiben ugyanis nem lehet fürdeni, úgyhogy el kell utazni kicsit távolabb, amire rövidesen sort kell, hogy kerítsek, különben nem élem túl a nagyvárosi nagy meleget:)...

2009. május 15., péntek

Görögország contra Portugália

Már 3 hét leírásával adós vagyok, amit behozni sajnos nem fogok tudni, de azért a hétvégén majd pár érdekesebb eseményt megosztok veletek az elmúlt időből.

Most azonban Zita egyik márciusi blog-bejegyzésére szeretnék reagálni, mert nem hagy nyugodni...
Aki nem ismerné Zitut annak röviden annyit róla, hogy ő is azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek a baráti társaságát bővítem (de az is lehet, hogy ezzel a kapcsolattal én jártam jobban...:), mindenesetre ezt a félévet ő is Erasmussal külföldön tölti (Portugália).
Szóval az ő kiemelt pontjai alapján leírom én is, hogy milyen ezeken a területeken Görögország...
  • Tiszta utcák: ez itt abban merül ki, hogy minden éjszaka jár a kukás autó. Nálunk fél 2 - 2 körül ürítik a kukákat. Már maga ez a tény is elég nehezen megszokható, főleg ha az ember az első emeleten lakik utcára néző ablakokkal, hát még ha ez Görögországban van. Ugyanis a görög ember ezt a tevékenységet is élvezi, és nem épp visszafogott, másokra tekintettel levő hangerővel beszélget munkája során. Bernd, a lakótársam szokott így elköszönni, ha néha a konyhai beszélgetés és teázás kicsit belenyúlik az éjszakába: "Der Müllwagen ist angekommen, ich muss ins Bett... Gute Nacht!"
  • Drága okosodás: ellentétben Portugáliával itt a diákokat nagyon "megbecsülik". Az egyetemen ingyen kapják a tankönyveiket (én is 8 könyvvel lettem gazdagabb:), a közlekedés is olcsóbb (pl. felnőtteknek 0,50, míg a diákoknak 0,25 euro egy buszjegy) és minden múzeumba ingyen lehet bejutni diákigazolvány felmutatásával.
  • Közlekedés: veszélyes!!! Az embernek akkor sem szabad körülnézés nélkül lelépnie az úttestre, ha zöld van, ugyanis ez a kocsisokat abszolút nem érdekli (de még a buszsofőrt sem). A nyomulás itt is megfigyelhető (nem várják meg, amíg az emberek kiszállnak, hanem nyomulnak befelé). Metró még nincs a városban, de már épül (kíváncsi vagyok, a miénk vagy az itteni készül el előbb:).
  • Menza: "Mindent a diákokért" jeligével Görögországban napi kétszer ingyenes a meleg étkezés. 2 menüből lehet választani, és mindig van egy fő fogás vmilyen salátával (még a leves mellé is adnak), ami általában uborkasaláta, és valamilyen desszert (legtöbbször alma, vagy narancs, de sokszor van jellegzetes görög süti is, ami általában olyan szirupos, hogy inkább lemondasz róla, és néha fagyi:). Állítom, hogy Szalonikiben az egyik legérdekesebb hely a menza (páran már gondolkodtunk rajta, hogy kérelmezzük, vegyék fel a város nevezetességei közé...:) Nagyon fura "figurákkal" lehet találkozni, a fiúk a cirkuszi zsonglőröket lepipáló ügyességgel próbálnak 3-4 adag étellel eljutni a helyükig, de vannak olyanok is, akik valószínűleg az egész családot egész hétre ellátják gyümölccsel, annyi almát vagy narancsot pakolnak a tálcájukra. Ez természetesen mind megengedett. Érdekesség még a tapsvihar... Az elején nem tudtam, miért tapsol az egész étkező kb. negyed óránként, de mikor valaki mellettem ejtette le a tálcáját a földre, megértettem. Ilyenkor mindenki megtapsolja a kis "ügyetlenkét". Ez az elején még vicces, de már lassan 4 hónapja elég kiakasztó... Ja, és azt gondolom mondanom sem kell, hogy a legjobb hely az ismerkedésre...
    Az utat nem lehet eltéveszteni, hiszen 12 és 3 között, illetve este 6-tól 9-ig, az emberek csoportokba verődve, gyors tempóban és korgó gyomorral vonulnak enni. Velünk is többször előfordult már, hogy ketten indultunk az egyetemről, és 6-7-en érkeztünk meg a "lexki"-hez.
  • Divat: ehhez a ponthoz tipikusan görög stílust nem tudok mondani. Amit viszont érdekes volt megfigyelni: februárban a +5-6 fokban sokan nyári balett cipőben jártak. Kíváncsi voltam, mit fognak felvenni ezek a személyek a 32 fokban. Nem nehéz kitalálni... Először én sem hittem, de így van - csizmát!!! Majd egyszer lehet utánajárok, mi ebben a ráció...
  • Clubok, kávéházak: A görögök csak olyan szórakozóhelyeket részesítenek előnyben, ahol akkora a tömeg, hogy szinte már állni sem lehet, és ha olyan hangos a zene, hogy nem lehet hallani egymás hangját. Tehát ha 1-1 kávézóban csak pár ember tartózkodik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem görögök, és nem szabad azt gondolnunk, hogy nem jó hely, mert "senki" nem megy oda...

2009. április 28., kedd

Korfu (ápr. 22 -26.)

A húsvéti szünet 2. hetében 3 barátnőmmel (egy görög, egy német és egy holland) elutaztunk Korfura. Odafelé végig borongós volt az idő, sőt néhol zuhogott, ami kicsit elvette a kedvünket, mert szép időre számítottunk. Mikor azonban a komp elindult, lehetett látni, hogy hagyjuk el a sötét felhőket, és a tiszta ég felé vesszük az irányt. Kb. 1,5 óra kompút után megérkeztünk Korfura, Korfu városába. Gyorsan lepakoltuk a cuccokat és elmentünk várost nézni. Megéhezve egy árust kérdeztünk, milyen helyet tud ajánlani, ami nem túl drága. Egy eldugott kis éttermet javasolt, ami tényleg olcsó volt, nagyon finom görög ételeket ettünk, és tele volt fiatallal.
Másnap elmentünk Achilleonba ( Sissy nyári villája található itt). Gyönyörű hely... Aztán visszafelé a buszon azt hallottuk, hogy mögöttünk pár fiatal arról beszélget, hogy hová menjenek este vacsorázni. Még nálunk volt a tegnapi "térkép", amit a bácsika rajzolt nekünk, így azt odaadtuk nekik, tovább ajánlva a hangulatos kis helyet. Épp megérkeztünk Korfura, amikor azt mondták, hogy mennek tovább és megnéznek egy kis szigetet, így mi is velük mentünk. Kiderült, hogy ők is Szalonikiből jönnek, ráadásul ugyanarról az egyetemről, mint mi. Az amúgy is nemzetközi csapat így tehát kibővült egy brit és egy görög fiúval, illetve egy francia és egy török lánnyal (akinek mellesleg nagyon furcsa neve van, ugyanis Sultan-nak hívják). Tehát közösen elmentünk, és megnéztük a Kanóni kilátóhelyet, a kis szigeten fekvő Panajia Vlahérna bizánci kolostortemplomot és a Pontikoníszi-szigetecskét, amit "egér-szigetnek" is neveznek. A hagyomány szerint a sziget tulajdonképpen az a phaiák hajó, amely Odüsszeuszt visszavitte hazájába, és amelyet Poszeidon bosszúból kősziklává változtatott. Jelenleg azonban egy 13. századi kolstor áll rajta ciprusokkal körülvéve.
Este pedig szintén elmentünk velük vacsorázni. Zuhogott az eső, tele volt az étterem, így csak kint fértünk el, hideg volt, de a hangulat szuper volt:)
Ápr. 24-én Paleokasztritszát vettük célpontul, amely a sziget nyugati part egyik hegyfokán terül el. Gyönyörű a kilátás, a 18. századi kolostor, és a tenger. Ilyen gyönyörű kék - és a másik helyen meg zöld tengert még életemben nem láttam. Du. visszatérve Korfuba még megnéztük I.Ferenc József kertjét és kis rezidenciáját.
A szombatot a városban töltöttük, és megnézünk annyi nevezetességet, amennyit csak tudtunk, illetve búcsúestét csaptuk egy kávézóban:).
Vasárnap reggel láttuk a napfelkeltét, búcsút mondtunk a szép kis szigetnek és haza indultunk.
(a képek is felkerülnek a héten...)

2009. április 19., vasárnap

egy kis "magyar sziget" Athénban

Ápr. 14-én elutaztam a fővárosba. A szállás érdekesen alakult, ugyanis még március elején megláttam az egyik ismerősöm iwiw-es klubjai között a "görögországi magyarok"-at. Feliratkoztam ide, ahol az egyik bejegyzés egy magyar lány segítségkérése volt, aki kicsit megszeppent az első megpróbáltatásoktól, és segítséget kért... Én írtam neki, hogy bár Szaloniki Athéntől kicsit távol van, de amiben tudok, szívesen segítek neki. Ekkor elkezdtünk mailezni, és kölcsönösen felajánlottuk egymásnak a szállásunkat... Na, én ezt egyből meg is ragadtam, és lementem "meglátogatni"... 4 napig voltam Athénban, ahol is többé-kevésbé megnéztük a várost, illetve "ápoltuk" magyarságunkat:). Ez alatt azt kell érteni, hogy rengeteget beszéltünk magyarul:), finom magyar ételeket főztünk (paprikás krumpli hazai kolbásszal, lecsó, sőt még nagy örömömre 1-1 túró rudi is előkerült a mélyhűtőből:), magyar filmeket néztünk, és eszmét cseréltünk arról, milyen egy magyarnak Görögországban.
Bár Nóri nem vallásos, együtt mentünk a húsvéti szertartásokra, ugyanis a húsvét - hiába katolikus - az orthodoxhoz hasonlóan ezen a héten van. itt Most hallottunk először görögül misét, (ugyanis Szalonikiben mindig angol nyelvűre megyek) nagyon érdekes volt, főleg, hogy pár orthodox vonást is meg lehetett figyelni benne.
Hazafelé egy idős néni mellé ültem, aki annyira megörült, hogy tud beszélni valakivel, hogy egyből elkezdett kérdezgetni. A szokásos bemutatkozás után (hogy hívnak, honnan jövök, mit tanulok, miért vagyok itt, stb.) a görög tudásom csődöt mondott, de a néni annyira belejött, hogy miután mondtam neki, hogy angolul, vagy németül tudok, erőt vett magán, és elkezdett angolul próbálkozni. Na ebből az lett, hogy az első 1-2 szót elmondta angolul, aztán átváltott görögre, és mellé úgy gesztikulált, hogy végül mindent megértettem, amit mondani akart:)...