Meteora 05. 24.

A hosszú várakozás után sikerült végre eljutnom Görögország egyik legszebb helyére, a Meteorákhoz. Az egyik "legjobb" időpontot választottuk ehhez, az eddig legmelegebb napot, amióta itt vagyok (pozitívum: lesz ez még így se:). 42, azaz negyvenkettő fok volt, amit még a városban mértek, hát akkor a magasban... Mindenesetre a kíváncsiságtól hajtva és dacolva a hőséggel, meghódítottuk a magas szirteket és 5 kolostorból 3-at kívül-belül megtekintettünk. A társaság már induláskor átalakult, ugyanis 6-an terveztük, amiből 2-en a meleg miatt visszamondták, az egyik francia srác pedig túl korainak találta a 8:30-as indulást, így maradtunk 3-an (görög-, francia lány és jómagam). A társalgás is meglehetősen érdekes volt, ugyanis nem volt olyan nyelv, amit mind a hárman "normálisan" beszéltünk volna... A görög lány a görög, francia és olasz nyelveket részesítette előnyben, a francia lány a francián kívül az angollal és picit a göröggel próbálkozott, nekem pedig fel kellett hagynom a némettel és bevetnem minden angol tudásomat illetve a passzív francia szókincsemet is:)... Szenzációs napban volt részünk minden szempontból, és sikerült jókat beszélgetnünk, bármennyire komplikáltnak is tűnik a dolog:)...

A fotók azonban többet mondanak minden szónál, úgyhogy álljon itt egy, a többit a képek között találjátok...

Az elmúlt 3 hét "in a nutshell"

Itt is elközelgett az az idő, amikor komolyabban neki kell állni a tanulásnak... Bár nálunk majd csak június 2. hetétől kezdődik a vizsgaidőszak, addig még sok minden van... Mivel az otthoni egyetemen is vettem fel szemináriumokat és előadásokat, arra is beadandók vannak/voltak. A legfontosabb és legérdekesebb viszont, hogy elkezdtem hospitálni a Goethe Intézetben (szombatonként 9:30-13:00:)... A csoport eredetileg 17 főből áll 12-14 évesek, nagyon édesek. A1 - A2 szint között vannak, tehát már egyszerű mondatokban tudnak beszélni, és megértik, amit a tanár mond nekik. A tanárnő osztrák, de egy görög férfihez ment feleségül, így itt élnek. Szenzációs órákat tart, a jó kedve nem fogyatkozik az óra végéig, és már a legelejétől engem is bevont, úgyhogy egész sokféle dolgot kipróbálhattam. (Javítottam házi feladatot, írattam tesztet velük, próba nyelvvizsgáztattuk őket, mivel arra készülnek...) Ami nagyon fura, hogy mivel az egyetlen közös nyelvünk a német, így ha valamit nem értettek, akkor többször át kellett fogalmazni a mondatokat, példákat hozni, leegyszerűsíteni, nem mint otthon, hogy akkor elmondom magyarul, aztán "alles klar".

Máj. 14-én színházban voltam, mert az évfolyamtársaim adtak elő egy darabot "Brecht: Glotzt nicht so romantisch!" címmel. Brecht életét játszották el a művei alapján. Nagyon érdekes volt. Ami azonban megdöbbentett, hogy Szigeti tanár úr (a Pázmányról) is ott volt. Nem tudom, ki lepődött meg jobban, ő, vagy én:)...






Máj. 15. ERASMUS DAY
Első programként a különböző országok mutathatták be az otthoni egyetemüket. Nagyon érdekes volt, bár páran semmit nem készültek, csak kiálltak és makogtak valamit angolul. A magyarok közül senki nem volt jelen, pedig mint megtudtam, rajtam kívül még 3 magyar (2 fiú és 1 lány) biztos van itt Erasmussal Szalonikiben. Mindenesetre voltak, akik kis videóval, prezentációval mutatták be az országukat, városukat, egyetemüket.
Ezután vacsora következett az egyetem udvarán (ahol összefutottam az egyik magyar sráccal), majd görög néptánc bemutató, és buli. Rengeteg ismerős és új arc, ismerkedés, jó zene, szuper idő...





Ezek voltak a 3 hét legfontosabb eseményei. Amúgy meg mindig van valami, pl: spanyol-, görög vacsora (lassan én következem a magyarral:), eurovision megnézése görög körökben, és tanulás, tanulás,"görbe este", tanulás, tanulás... Kezd unalmassá válni:P...
Az idő 2 hete 32 fok körül van, és még nem voltam a tengerparton:(... Itt Szalonikiben ugyanis nem lehet fürdeni, úgyhogy el kell utazni kicsit távolabb, amire rövidesen sort kell, hogy kerítsek, különben nem élem túl a nagyvárosi nagy meleget:)...

Görögország contra Portugália

Már 3 hét leírásával adós vagyok, amit behozni sajnos nem fogok tudni, de azért a hétvégén majd pár érdekesebb eseményt megosztok veletek az elmúlt időből.

Most azonban Zita egyik márciusi blog-bejegyzésére szeretnék reagálni, mert nem hagy nyugodni...
Aki nem ismerné Zitut annak röviden annyit róla, hogy ő is azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek a baráti társaságát bővítem (de az is lehet, hogy ezzel a kapcsolattal én jártam jobban...:), mindenesetre ezt a félévet ő is Erasmussal külföldön tölti (Portugália).
Szóval az ő kiemelt pontjai alapján leírom én is, hogy milyen ezeken a területeken Görögország...

• Tiszta utcák: ez itt abban merül ki, hogy minden éjszaka jár a kukás autó. Nálunk fél 2 - 2 körül ürítik a kukákat. Már maga ez a tény is elég nehezen megszokható, főleg ha az ember az első emeleten lakik utcára néző ablakokkal, hát még ha ez Görögországban van. Ugyanis a görög ember ezt a tevékenységet is élvezi, és nem épp visszafogott, másokra tekintettel levő hangerővel beszélget munkája során. Bernd, a lakótársam szokott így elköszönni, ha néha a konyhai beszélgetés és teázás kicsit belenyúlik az éjszakába: "Der Müllwagen ist angekommen, ich muss ins Bett... Gute Nacht!"
  
• Drága okosodás: ellentétben Portugáliával itt a diákokat nagyon "megbecsülik". Az egyetemen ingyen kapják a tankönyveiket (én is 8 könyvvel lettem gazdagabb:), a közlekedés is olcsóbb (pl. felnőtteknek 0,50, míg a diákoknak 0,25 euro egy buszjegy) és minden múzeumba ingyen lehet bejutni diákigazolvány felmutatásával.
• Közlekedés: veszélyes!!! Az embernek akkor sem szabad körülnézés nélkül lelépnie az úttestre, ha zöld van, ugyanis ez a kocsisokat abszolút nem érdekli (de még a buszsofőrt sem). A nyomulás itt is megfigyelhető (nem várják meg, amíg az emberek kiszállnak, hanem nyomulnak befelé). Metró még nincs a városban, de már épül (kíváncsi vagyok, a miénk vagy az itteni készül el előbb:).
• Menza: "Mindent a diákokért" jeligével Görögországban napi kétszer ingyenes a meleg étkezés. 2 menüből lehet választani, és mindig van egy fő fogás vmilyen salátával (még a leves mellé is adnak), ami általában uborkasaláta, és valamilyen desszert (legtöbbször alma, vagy narancs, de sokszor van jellegzetes görög süti is, ami általában olyan szirupos, hogy inkább lemondasz róla, és néha fagyi:). Állítom, hogy Szalonikiben az egyik legérdekesebb hely a menza (páran már gondolkodtunk rajta, hogy kérelmezzük, vegyék fel a város nevezetességei közé...:) Nagyon fura "figurákkal" lehet találkozni, a fiúk a cirkuszi zsonglőröket lepipáló ügyességgel próbálnak 3-4 adag étellel eljutni a helyükig, de vannak olyanok is, akik valószínűleg az egész családot egész hétre ellátják gyümölccsel, annyi almát vagy narancsot pakolnak a tálcájukra. Ez természetesen mind megengedett. Érdekesség még a tapsvihar... Az elején nem tudtam, miért tapsol az egész étkező kb. negyed óránként, de mikor valaki mellettem ejtette le a tálcáját a földre, megértettem. Ilyenkor mindenki megtapsolja a kis "ügyetlenkét". Ez az elején még vicces, de már lassan 4 hónapja elég kiakasztó... Ja, és azt gondolom mondanom sem kell, hogy a legjobb hely az ismerkedésre...
  Az utat nem lehet eltéveszteni, hiszen 12 és 3 között, illetve este 6-tól 9-ig, az emberek csoportokba verődve, gyors tempóban és korgó gyomorral vonulnak enni. Velünk is többször előfordult már, hogy ketten indultunk az egyetemről, és 6-7-en érkeztünk meg a "lexki"-hez.
• Divat: ehhez a ponthoz tipikusan görög stílust nem tudok mondani. Amit viszont érdekes volt megfigyelni: februárban a +5-6 fokban sokan nyári balett cipőben jártak. Kíváncsi voltam, mit fognak felvenni ezek a személyek a 32 fokban. Nem nehéz kitalálni... Először én sem hittem, de így van - csizmát!!! Majd egyszer lehet utánajárok, mi ebben a ráció...
• Clubok, kávéházak: A görögök csak olyan szórakozóhelyeket részesítenek előnyben, ahol akkora a tömeg, hogy szinte már állni sem lehet, és ha olyan hangos a zene, hogy nem lehet hallani egymás hangját. Tehát ha 1-1 kávézóban csak pár ember tartózkodik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem görögök, és nem szabad azt gondolnunk, hogy nem jó hely, mert "senki" nem megy oda...