2009. július 15., szerda

Epilógus

"A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam."

Nem is fejezhetném be a blogomat mással, mint Szent Pál szavaival, akinek sokat köszönhetek ebben a félévben, és akinek nyomán járhattam, így méltán érzem magaménak ezt a mondatot .

Hálás vagyok a kint töltött időért, sok élményt, tapasztalatot gyűjtöttem, sokat gyarapodtam lelkiekben, szellemiekben, gyönyörű helyeken jártam és sok barátot szereztem.
Kicsit nehéz még a váltás, de ez az élet rendje, ennyi adatott, hálás vagyok érte, mostantól ismét itthon folytatom az életet, és próbálok helytállni a hétköznapokban...

Remélem a blogom olvasása révén sikerült kicsit betekintést nyernetek a görög világba, (legalábbis annak kis szeletkéjébe) úgy, ahogy én ezt láttam/megtapasztaltam. Köszönöm, hogy időt szántatok rá, és hogy lelkiekben velem voltatok...

A továbbiakban ismét személyesen érhettek el:)...

Az utolsó 2 hétről...

Az utolsó 2 hét a sok öröm mellett sok nehézséget is tartogatott...
Az elköszönések sora folytatódott, a vizsgákat befejeztem. A holland vizsgáim viccesen alakultak, nem tudtam bemenni az adott napon vizsgázni, így akkor kellett pótolnom, amikor már itt volt a családom. Ráadásul ugyanannyi idő alatt írtam meg a kettőt, mint a többiek az egyet, mert aznap még le kellett érnünk Athénba. Végén azonban mindkettő 8-s lett, ami az itthoni 4-esnek felel meg. Utolsó este, mielőtt megjöttek Anyáék, páran elmentünk inni egyet, és olyan kedvesek voltak a barátaim, hogy ajándékkal is készültek nekem.
Július elsején hajnalban megérkezett a családom. Az első 2 napot Szalonikiben töltöttük, majd Athén, aztán pedig bejártuk az egész Peloponnészoszt. Nagyon sok gyönyörű helyen jártunk (képek a családi kirándulásról augusztusban várhatók - érdemes megnézni őket:)
  • Korinthosz (csatorna, ókori település, Akrokorinthosz-vár)
  • Mükéné (Akropolisz, királysírok, palota)
  • Epidaurosz (UNESCO - színház, fürdők, szentélyek, )
  • Spárta
  • Misztrász
  • Pílosz (Nesztor palotája)
  • Olümpia
  • (Vaszei temploma)
  • Patrasz ( Szt. András apostol ereklyéi: feje és keresztje)

Hazautunk egy kicsit meghosszabodott, mivel lerobbant a kocsink, így +1 napot még Közép Görögországban, és +1 napot pedig Macedóniában (Skopje) töltöttünk.

Mindenesetre szerencsésen hazértünk és most próbálom ismét megtalálni a helyem a hazámban, családomban és az élet minden területén. Nem könnyű, de már nem is ismeretlen, hisz hasonlót éreztem a németországi 1 évem után is...

2009. június 21., vasárnap

Az utolsó nagy utazás: Santorini és környéke jún. 12-16.

Erasmus félévem utolsó nagy utazásaként egyik álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam Görögország egy olyan pontjára, ahol csak a kék és fehér színek dominálnak, méghozzá a fehérre meszelt házak, ragyogóan csillogó kék tenger és ég együttesében. Santorini egy ilyen elkápráztatóan szép sziget.
12-én délután 4-kor indultunk Athénbe, ahová 11-kor meg is érkeztünk. A komp viszont csak reggel 8-kor indult, így csomagjainkat letettük, és elindultunk felfedezni Athént by nigt:)...
Az idő nagyon szép volt és meleg, éjjel 3-kor is még 27 fok. Hajnali 5 órakor mindenkin a kellemes fáradtság helyett a " nekem már minden mindegy, csak aludjunk valahogy"- szindróma lett úrrá. Mivel ez még egyenlőre nem volt megvalósítható, beültünk a McDonald's-ba, és kávéval vártuk a napfelkeltét. Akkor aztán kimentünk Pireuszra (Görögo. legfontosabb kereskedelmi és turisztikai kikötője), és felszálltunk a kompra. Mivel olcsó jegyet vettünk, nem volt lefoglalt ülőhelyünk, így a kávézó egyik sarkában (amit már egy kanadai srác is kinézett magának) találtunk elegendő helyet, ahová bevackolhattuk magunkat. Indulás előtt annyira megtelt a komp, ülőhely szinte sehol nem volt, de a járkálás is nehézségekbe ütközött. Hiába próbálkoztunk az elalvással, a nagy nyüzsgés, a hajnali kávé és a kanadai srác személyének együttese erősebb volt ennél. Utunk során 2 szigeten álltunk meg, aminek köszönhetően egyre kevesebben lettünk a fedélzeten. Délután 4-kor ismét biztos talaj volt a talpunk alatt (8 órás kompút után ez az apróság nagyon felértékelődik az emberben). Megérkeztünk SANTORINIre:)!!!
A szállásadónk már a kikötőben várt minket, így hamar elértük a hotelt, ahol több mint 30 óra nem alvás után végre kicsit álomra hajthattuk a fejünket. 3 óra alvás után összeszedtük magunkat, és elindultunk egy esti városnézésre Firába (Santorini fővároa). Éjfél körül épp azon tanakodtunk, mit csináljunk következő nap, amikor egy iroda többféle utazási ajánlatára tévedt a figyelmünk. Nem telt bele sok idő, egyből kiválasztottunk egy 1 napos körutazást. Ezek után nem volt mit tenni, gyorsan hazamentünk, és aludtunk, hogy másnap reggel korán indulhassunk a sziget felfedezésére.
Már reggel nagyon szép idő volt. Míg a buszra vártunk, összeismerkedtünk 2 lánnyal, akik mint kiderült, Szingapúrból jöttek. Az útvonal úgy alakult, hogy először felmentünk a sziget legmagasabb pontjára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész szigetre, illetve a környező szigetekre is. Aztán elutaztunk egy városba, ahol kicsit körbenézhettünk, majd a kikötőben egy hajó várt minket, ami elvitt a Nea Kameni nevezetű szomszédos vulkanikus szigetre. Ez a vulkán még manapság is működőképes, az emberek félnek is kissé, mert bármikor kitörhet. Körbejártuk a szigetet (ami lényegében csak egy nagy kőhalmaz volt, óriási mélyedésekkel), aztán tovább hajóztunk a Hot Springs néven ismert helyre, ami a tenger egyik része a vulkán közelében. Itt a bátrabbak már a hajóról a vízbe vetették magukat, a megfontoltabbak pedig megvárták, míg egy lépcsősoron keresztül ereszkedhetnek le a mélybe. Az itteni víz érdekessége, hogy vulkáni hordalékkő és gázbuborékok között úszkálhat az ember. Fél óra fürdőzés után egy következő szigetet érintettünk, méghozzá Thirassiat. Santorinihez hasonlóan itt is egy hosszú meredek utat kell megtenni, míg az ember felér a városba (állítólag 600 lépcsőfok - én nem számoltam meg, de elképzelhetőnek találom). Ezt az utat ki-ki kedve szerint gyalog, illetve szamárháton járhatja meg. Itt egy ebéd után visszaindultunk Santorinire, a nap utolsó megállóhelyére, Oia-ra. Ez Santorini legészakibb városa. Itt is fel kellett küzdeni magunkat a magas sziklafalon vezető úton, aztán körbejártuk a városkát, beültünk egy kávézóba, és ott vártuk a naplementét. És megérkezett... Hihetetlen, hogy mennyi ember gyűlt össze, körös - körül, mindenfelé (úton, kávézókban, házak tetején, ...) Gyönyörű volt a naplemente. Ez volt egyben a nap lezárása is. Ezután már csak haza mentünk, és ágynak dőltünk.
Következő nap a sziget keleti részére buszoztunk a szingapúriakkal, méghozzá Kamariba, aminek az a jellegzetessége, hogy fekete homokos tengerpartja van:)... Itt töltöttük a délelőttöt, majd visszamentünk Firaba, és megnéztük a várost nappal is. Este pedig búcsút mondtunk a szigetnek, és éjjel 11-kor ismét kompra szálltunk, és hazajöttünk.
Nem sok időt tölthettünk ott, hisz a vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk/voltunk, mindenesetre a legszebb élményeim egyike közé tartozik ez a pár nap... Így utólag is köszönöm a családomnak, akik anyagilag biztosították, hogy eljussak oda, illetve az utitársaimnak, szingapúri lányoknak, ..., akikkel nagyon jó volt együtt lenni.

Az utolsó hónap első 3 hetének nemcsak derűs oldala...

Mielőtt mindenki megijedne a cím olvasása révén, nincs semmi baj, még mindig nagyon jól vagyok, de engedjétek meg, hogy jobban kifejtsem a történéseket, és akkor érthetőbb lesz a dolog.
Nagyon intenzív ez az utolsó hónap... Tele van apró történésekkel, ami az embert érzelmileg sem hagyja nyugton...
Az első ilyen, amikor június elején egyik lakótársam (Lyzell) befejezte az itt töltött évét, és hazaköltözött. Szervezett egy búcsúpartit, amire sütöttem egy tortát... Életem első Käsekuchen-je, sajt és túró nélkül:P... Amilyen nehezen akart elkészülni, olyan nagy sikere lett... Mikor bementem, sokan azzal fogadtak, hogy: te vagy Lyzell lakótársa, aki egy tortát sütött mára???
Másnap én kísértem ki Lyzellt a reptérre, ami nem volt könnyű több szempontból sem...
A reptérről egyenesen a Goethe Intézetbe mentem, ahol középfokú szóbeli nyelvvizsgán hospitálhattam. Nagyon nagy élmény volt. 22 embert "vizsgáztattunk le". Ezt azért írom így, mert engem is teljesen bevontak a vizsgáztatás rejtelmeibe; minden segédanyagot megkaptam, pontozó lapokat, feladatokat, ... és ott ültem a 2 vizsgáztató mellett. Az emberek kettesével jöttek vizsgázni, és minden vizsga után együtt beszéltük meg a vizsgáztatókkal, ki hogy látja a 2 vizsgázót. Az én véleményemre is nagyon kíváncsiak voltak, és volt olyan is, hogy nekem más véleményem volt, mint a 2 tanárnak, de mivel meggyőző érvekkel támasztottam alá a pontozásomat, az én véleményem lett a végeredmény:)... Jó volt megtapasztalni azt is, milyen benyomással van a vizsgáztatóra, ha valaki izgul, vagy jól előadja a nagy "semmit"... Sok tapasztalatot gyűjtöttem:)...
Este fél 8kor én eljöttem, ugyanis egy magyar "estet" szerveztünk, ahol most először találkoztam 4 magyarral, akik szintén itt voltak Erasmussal Szalonikiben. Elmentünk vacsorázni, és közben megosztottuk a félév élményeit. Jó volt kicsit magyarul beszélni, hallani, hogy hasonlóan (magyar szemmel) látunk dolgokat...
Következő nagy élmény, hogy már voltam kétszer is a tengerparton Szaloniki mellett:)... Végre sikerült egy sötétebb barna árnyalatot nyerni a 2 nap jóvoltából. A víz nagyon kellemes, de sajnos meg kellett, hogy tapasztaljam, bármennyire is szorgalmas akartam lenni, a beach-en nem lehet tanulni:(...
Egyik este moziestet tartottunk. Görög barátnőm jó görög szokás szerint nagyon kitett magáért, és olyan bőséges vacsorával várt minket, hogy egész éjszaka ettünk. Közben megnéztünk 2 filmet. Az egyik egy Töröko-ból Németo-ba vándorolt filmrendezőnek a filmje volt (Gegen die Wand), amiben felváltva beszéltek törökül és németül. Mivel csak görög felirat volt hozzá, különböző nyelveken néztük a filmet. Ha törökül beszéltek benne, akkor egy török barátnőm fordított angolra, ha pedig németül, akkor meg a 2 barátnőm felváltva fordítottak a török lánynak. Vicces volt:)...
A héten hazament egy másik barátnőm, Elena is. Ő is szervezett egy közös vacsit egy étteremben, aminek az volt az érdekessége, hogy nem kaptunk tányért, és a vacsorát sem tálakban szolgálták fel, hanem papírba bugyolálva... Viccesen nézett ki, de nagyon finom volt... Közben olyan jól elvoltunk, hogy csak annyit vettünk észre, hogy zuhog az eső. Másnap a facebook-ról "értesültem" róla, hogy micsoda cudar idő volt... Egyik francia barátnőm ugyanis azzal volt elfoglalva az este, hogy a villámokat fényképezi. Hát, neki köszönhetően ti is betekintést kaphattok, milyen idő volt itt aznap éjszaka.
Hasonló események történnek itt mostanában. Szinte minden nap megyek valahová, nagyon gyorsan telnek a napok, amivel az a baj, hogy mellette meg elkezdődött a vizsgaidőszak, tanulni is kell...
Többen említették, hogy bármennyire is töröm magam, néha nem sikerül magyarosan fogalmaznom (hát igen, az az 1-2 óra, amit hetente a az otthoniakkal beszélek, nem ér fel azzal, hogy már lassan 5 hónapja csak németül és angolul beszélek)... Elnézést mindenkitől ezért, remélem annyira nem érthetetlen, de jó hír, elkezdődött a visszaszámlálás...
Még 1,5 hét, és jön a családom egyik fele, velük csinálunk egy peloponnészoszi körutat, és 18 nap múlva már otthon is leszek! El sem hiszem!!! :-( :-) :-( :-) :-( :-)
Nemsokára lesz fent 1-2 kép is egy külön mappában a képeknél, nézegessétek meg azokat is!!!

2009. június 1., hétfő

6. Nemzetközi Könyvvásár Szalonikiben

A hétvégén, ahogy a címben is írtam, nagy esemény volt a városkánkban...
A fővendég Németország volt, aki 10 ismert írójával képviseltette magát. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam, hisz sajnos a 21. századi német irodalomban nem vagyok jártas, így egy kicsit behozhattam a lemaradást. 4 előadáson vettem részt, melyek címei:
  • Der liebende Martin Walser - Gespräch (A kedves Martin Walser)
  • Ein "neues Leben" nach der DDR? (Egy "új élet" a DDR után?)
  • Autoren sehen Geschichte: 20 Jahre nach dem Fall der Mauer - Podiumsdiskussion (Ahogy a szerzők látják a történelmet: 20 évvel a berlini fal leomlása után)
  • Die Mittagsfrau in der Zeit zwischen den beiden Weltkriegen - Gespräch

(Martin Walser, Ingo Schulze, Daniel Kehlmann (jobbról 3.), Julia Franck (jobbról 4.)
(Martin Walser és Ingo Schulze)

(Julia Franck és egy görög írónő)

Magyarország is kapott egy standot, ahol bemutathatta magát... Természetesen egyből lecsaptam rá, és örültem, hogy egy kicsit magyarul beszélgethettem a nénivel, aki ott volt:)... Mire ő pár mondat után: "Mondja már meg nekem, hol tanult meg ilyen jól magyarul?:)"
Felmerült bennem a kérdés, hogy ennyire nem hallatszik már, hogy magyar vagyok:(???


2009. május 25., hétfő

Meteora 05. 24.

A hosszú várakozás után sikerült végre eljutnom Görögország egyik legszebb helyére, a Meteorákhoz. Az egyik "legjobb" időpontot választottuk ehhez, az eddig legmelegebb napot, amióta itt vagyok (pozitívum: lesz ez még így se:). 42, azaz negyvenkettő fok volt, amit még a városban mértek, hát akkor a magasban... Mindenesetre a kíváncsiságtól hajtva és dacolva a hőséggel, meghódítottuk a magas szirteket és 5 kolostorból 3-at kívül-belül megtekintettünk. A társaság már induláskor átalakult, ugyanis 6-an terveztük, amiből 2-en a meleg miatt visszamondták, az egyik francia srác pedig túl korainak találta a 8:30-as indulást, így maradtunk 3-an (görög-, francia lány és jómagam). A társalgás is meglehetősen érdekes volt, ugyanis nem volt olyan nyelv, amit mind a hárman "normálisan" beszéltünk volna... A görög lány a görög, francia és olasz nyelveket részesítette előnyben, a francia lány a francián kívül az angollal és picit a göröggel próbálkozott, nekem pedig fel kellett hagynom a némettel és bevetnem minden angol tudásomat illetve a passzív francia szókincsemet is:)... Szenzációs napban volt részünk minden szempontból, és sikerült jókat beszélgetnünk, bármennyire komplikáltnak is tűnik a dolog:)...

A fotók azonban többet mondanak minden szónál, úgyhogy álljon itt egy, a többit a képek között találjátok...




2009. május 16., szombat

Az elmúlt 3 hét "in a nutshell"

Itt is elközelgett az az idő, amikor komolyabban neki kell állni a tanulásnak... Bár nálunk majd csak június 2. hetétől kezdődik a vizsgaidőszak, addig még sok minden van... Mivel az otthoni egyetemen is vettem fel szemináriumokat és előadásokat, arra is beadandók vannak/voltak. A legfontosabb és legérdekesebb viszont, hogy elkezdtem hospitálni a Goethe Intézetben (szombatonként 9:30-13:00:)... A csoport eredetileg 17 főből áll 12-14 évesek, nagyon édesek. A1 - A2 szint között vannak, tehát már egyszerű mondatokban tudnak beszélni, és megértik, amit a tanár mond nekik. A tanárnő osztrák, de egy görög férfihez ment feleségül, így itt élnek. Szenzációs órákat tart, a jó kedve nem fogyatkozik az óra végéig, és már a legelejétől engem is bevont, úgyhogy egész sokféle dolgot kipróbálhattam. (Javítottam házi feladatot, írattam tesztet velük, próba nyelvvizsgáztattuk őket, mivel arra készülnek...) Ami nagyon fura, hogy mivel az egyetlen közös nyelvünk a német, így ha valamit nem értettek, akkor többször át kellett fogalmazni a mondatokat, példákat hozni, leegyszerűsíteni, nem mint otthon, hogy akkor elmondom magyarul, aztán "alles klar".
Máj. 14-én színházban voltam, mert az évfolyamtársaim adtak elő egy darabot "Brecht: Glotzt nicht so romantisch!" címmel. Brecht életét játszották el a művei alapján. Nagyon érdekes volt. Ami azonban megdöbbentett, hogy Szigeti tanár úr (a Pázmányról) is ott volt. Nem tudom, ki lepődött meg jobban, ő, vagy én:)...






Máj. 15. ERASMUS DAY
Első programként a különböző országok mutathatták be az otthoni egyetemüket. Nagyon érdekes volt, bár páran semmit nem készültek, csak kiálltak és makogtak valamit angolul. A magyarok közül senki nem volt jelen, pedig mint megtudtam, rajtam kívül még 3 magyar (2 fiú és 1 lány) biztos van itt Erasmussal Szalonikiben. Mindenesetre voltak, akik kis videóval, prezentációval mutatták be az országukat, városukat, egyetemüket.
Ezután vacsora következett az egyetem udvarán (ahol összefutottam az egyik magyar sráccal), majd görög néptánc bemutató, és buli. Rengeteg ismerős és új arc, ismerkedés, jó zene, szuper idő...





Ezek voltak a 3 hét legfontosabb eseményei. Amúgy meg mindig van valami, pl: spanyol-, görög vacsora (lassan én következem a magyarral:), eurovision megnézése görög körökben, és tanulás, tanulás,"görbe este", tanulás, tanulás... Kezd unalmassá válni:P...
Az idő 2 hete 32 fok körül van, és még nem voltam a tengerparton:(... Itt Szalonikiben ugyanis nem lehet fürdeni, úgyhogy el kell utazni kicsit távolabb, amire rövidesen sort kell, hogy kerítsek, különben nem élem túl a nagyvárosi nagy meleget:)...

2009. május 15., péntek

Görögország contra Portugália

Már 3 hét leírásával adós vagyok, amit behozni sajnos nem fogok tudni, de azért a hétvégén majd pár érdekesebb eseményt megosztok veletek az elmúlt időből.

Most azonban Zita egyik márciusi blog-bejegyzésére szeretnék reagálni, mert nem hagy nyugodni...
Aki nem ismerné Zitut annak röviden annyit róla, hogy ő is azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek a baráti társaságát bővítem (de az is lehet, hogy ezzel a kapcsolattal én jártam jobban...:), mindenesetre ezt a félévet ő is Erasmussal külföldön tölti (Portugália).
Szóval az ő kiemelt pontjai alapján leírom én is, hogy milyen ezeken a területeken Görögország...
  • Tiszta utcák: ez itt abban merül ki, hogy minden éjszaka jár a kukás autó. Nálunk fél 2 - 2 körül ürítik a kukákat. Már maga ez a tény is elég nehezen megszokható, főleg ha az ember az első emeleten lakik utcára néző ablakokkal, hát még ha ez Görögországban van. Ugyanis a görög ember ezt a tevékenységet is élvezi, és nem épp visszafogott, másokra tekintettel levő hangerővel beszélget munkája során. Bernd, a lakótársam szokott így elköszönni, ha néha a konyhai beszélgetés és teázás kicsit belenyúlik az éjszakába: "Der Müllwagen ist angekommen, ich muss ins Bett... Gute Nacht!"
  • Drága okosodás: ellentétben Portugáliával itt a diákokat nagyon "megbecsülik". Az egyetemen ingyen kapják a tankönyveiket (én is 8 könyvvel lettem gazdagabb:), a közlekedés is olcsóbb (pl. felnőtteknek 0,50, míg a diákoknak 0,25 euro egy buszjegy) és minden múzeumba ingyen lehet bejutni diákigazolvány felmutatásával.
  • Közlekedés: veszélyes!!! Az embernek akkor sem szabad körülnézés nélkül lelépnie az úttestre, ha zöld van, ugyanis ez a kocsisokat abszolút nem érdekli (de még a buszsofőrt sem). A nyomulás itt is megfigyelhető (nem várják meg, amíg az emberek kiszállnak, hanem nyomulnak befelé). Metró még nincs a városban, de már épül (kíváncsi vagyok, a miénk vagy az itteni készül el előbb:).
  • Menza: "Mindent a diákokért" jeligével Görögországban napi kétszer ingyenes a meleg étkezés. 2 menüből lehet választani, és mindig van egy fő fogás vmilyen salátával (még a leves mellé is adnak), ami általában uborkasaláta, és valamilyen desszert (legtöbbször alma, vagy narancs, de sokszor van jellegzetes görög süti is, ami általában olyan szirupos, hogy inkább lemondasz róla, és néha fagyi:). Állítom, hogy Szalonikiben az egyik legérdekesebb hely a menza (páran már gondolkodtunk rajta, hogy kérelmezzük, vegyék fel a város nevezetességei közé...:) Nagyon fura "figurákkal" lehet találkozni, a fiúk a cirkuszi zsonglőröket lepipáló ügyességgel próbálnak 3-4 adag étellel eljutni a helyükig, de vannak olyanok is, akik valószínűleg az egész családot egész hétre ellátják gyümölccsel, annyi almát vagy narancsot pakolnak a tálcájukra. Ez természetesen mind megengedett. Érdekesség még a tapsvihar... Az elején nem tudtam, miért tapsol az egész étkező kb. negyed óránként, de mikor valaki mellettem ejtette le a tálcáját a földre, megértettem. Ilyenkor mindenki megtapsolja a kis "ügyetlenkét". Ez az elején még vicces, de már lassan 4 hónapja elég kiakasztó... Ja, és azt gondolom mondanom sem kell, hogy a legjobb hely az ismerkedésre...
    Az utat nem lehet eltéveszteni, hiszen 12 és 3 között, illetve este 6-tól 9-ig, az emberek csoportokba verődve, gyors tempóban és korgó gyomorral vonulnak enni. Velünk is többször előfordult már, hogy ketten indultunk az egyetemről, és 6-7-en érkeztünk meg a "lexki"-hez.
  • Divat: ehhez a ponthoz tipikusan görög stílust nem tudok mondani. Amit viszont érdekes volt megfigyelni: februárban a +5-6 fokban sokan nyári balett cipőben jártak. Kíváncsi voltam, mit fognak felvenni ezek a személyek a 32 fokban. Nem nehéz kitalálni... Először én sem hittem, de így van - csizmát!!! Majd egyszer lehet utánajárok, mi ebben a ráció...
  • Clubok, kávéházak: A görögök csak olyan szórakozóhelyeket részesítenek előnyben, ahol akkora a tömeg, hogy szinte már állni sem lehet, és ha olyan hangos a zene, hogy nem lehet hallani egymás hangját. Tehát ha 1-1 kávézóban csak pár ember tartózkodik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem görögök, és nem szabad azt gondolnunk, hogy nem jó hely, mert "senki" nem megy oda...

2009. április 28., kedd

Korfu (ápr. 22 -26.)

A húsvéti szünet 2. hetében 3 barátnőmmel (egy görög, egy német és egy holland) elutaztunk Korfura. Odafelé végig borongós volt az idő, sőt néhol zuhogott, ami kicsit elvette a kedvünket, mert szép időre számítottunk. Mikor azonban a komp elindult, lehetett látni, hogy hagyjuk el a sötét felhőket, és a tiszta ég felé vesszük az irányt. Kb. 1,5 óra kompút után megérkeztünk Korfura, Korfu városába. Gyorsan lepakoltuk a cuccokat és elmentünk várost nézni. Megéhezve egy árust kérdeztünk, milyen helyet tud ajánlani, ami nem túl drága. Egy eldugott kis éttermet javasolt, ami tényleg olcsó volt, nagyon finom görög ételeket ettünk, és tele volt fiatallal.
Másnap elmentünk Achilleonba ( Sissy nyári villája található itt). Gyönyörű hely... Aztán visszafelé a buszon azt hallottuk, hogy mögöttünk pár fiatal arról beszélget, hogy hová menjenek este vacsorázni. Még nálunk volt a tegnapi "térkép", amit a bácsika rajzolt nekünk, így azt odaadtuk nekik, tovább ajánlva a hangulatos kis helyet. Épp megérkeztünk Korfura, amikor azt mondták, hogy mennek tovább és megnéznek egy kis szigetet, így mi is velük mentünk. Kiderült, hogy ők is Szalonikiből jönnek, ráadásul ugyanarról az egyetemről, mint mi. Az amúgy is nemzetközi csapat így tehát kibővült egy brit és egy görög fiúval, illetve egy francia és egy török lánnyal (akinek mellesleg nagyon furcsa neve van, ugyanis Sultan-nak hívják). Tehát közösen elmentünk, és megnéztük a Kanóni kilátóhelyet, a kis szigeten fekvő Panajia Vlahérna bizánci kolostortemplomot és a Pontikoníszi-szigetecskét, amit "egér-szigetnek" is neveznek. A hagyomány szerint a sziget tulajdonképpen az a phaiák hajó, amely Odüsszeuszt visszavitte hazájába, és amelyet Poszeidon bosszúból kősziklává változtatott. Jelenleg azonban egy 13. századi kolstor áll rajta ciprusokkal körülvéve.
Este pedig szintén elmentünk velük vacsorázni. Zuhogott az eső, tele volt az étterem, így csak kint fértünk el, hideg volt, de a hangulat szuper volt:)
Ápr. 24-én Paleokasztritszát vettük célpontul, amely a sziget nyugati part egyik hegyfokán terül el. Gyönyörű a kilátás, a 18. századi kolostor, és a tenger. Ilyen gyönyörű kék - és a másik helyen meg zöld tengert még életemben nem láttam. Du. visszatérve Korfuba még megnéztük I.Ferenc József kertjét és kis rezidenciáját.
A szombatot a városban töltöttük, és megnézünk annyi nevezetességet, amennyit csak tudtunk, illetve búcsúestét csaptuk egy kávézóban:).
Vasárnap reggel láttuk a napfelkeltét, búcsút mondtunk a szép kis szigetnek és haza indultunk.
(a képek is felkerülnek a héten...)

2009. április 19., vasárnap

egy kis "magyar sziget" Athénban

Ápr. 14-én elutaztam a fővárosba. A szállás érdekesen alakult, ugyanis még március elején megláttam az egyik ismerősöm iwiw-es klubjai között a "görögországi magyarok"-at. Feliratkoztam ide, ahol az egyik bejegyzés egy magyar lány segítségkérése volt, aki kicsit megszeppent az első megpróbáltatásoktól, és segítséget kért... Én írtam neki, hogy bár Szaloniki Athéntől kicsit távol van, de amiben tudok, szívesen segítek neki. Ekkor elkezdtünk mailezni, és kölcsönösen felajánlottuk egymásnak a szállásunkat... Na, én ezt egyből meg is ragadtam, és lementem "meglátogatni"... 4 napig voltam Athénban, ahol is többé-kevésbé megnéztük a várost, illetve "ápoltuk" magyarságunkat:). Ez alatt azt kell érteni, hogy rengeteget beszéltünk magyarul:), finom magyar ételeket főztünk (paprikás krumpli hazai kolbásszal, lecsó, sőt még nagy örömömre 1-1 túró rudi is előkerült a mélyhűtőből:), magyar filmeket néztünk, és eszmét cseréltünk arról, milyen egy magyarnak Görögországban.
Bár Nóri nem vallásos, együtt mentünk a húsvéti szertartásokra, ugyanis a húsvét - hiába katolikus - az orthodoxhoz hasonlóan ezen a héten van. itt Most hallottunk először görögül misét, (ugyanis Szalonikiben mindig angol nyelvűre megyek) nagyon érdekes volt, főleg, hogy pár orthodox vonást is meg lehetett figyelni benne.
Hazafelé egy idős néni mellé ültem, aki annyira megörült, hogy tud beszélni valakivel, hogy egyből elkezdett kérdezgetni. A szokásos bemutatkozás után (hogy hívnak, honnan jövök, mit tanulok, miért vagyok itt, stb.) a görög tudásom csődöt mondott, de a néni annyira belejött, hogy miután mondtam neki, hogy angolul, vagy németül tudok, erőt vett magán, és elkezdett angolul próbálkozni. Na ebből az lett, hogy az első 1-2 szót elmondta angolul, aztán átváltott görögre, és mellé úgy gesztikulált, hogy végül mindent megértettem, amit mondani akart:)...

2009. április 9., csütörtök

Isztambul (ápr. 2 - 5.)

Az elmúlt hétvégét kicsit meghosszabbítottuk, és elutaztunk abba a városba, amiről a Hungária így énekel: http://www.youtube.com/watch?v=dT9066Lh6tg
Természetesen mi nem csak a bazárok csalogató portékáinak engedelmeskedtünk, hanem sok más csodálatos élményben is részünk volt.
Csütörtökön este indultunk, és az éjszakát átutaztuk. Reggel 8 körül értünk oda, amikor is egyből átszálltunk egy hajóra, és áthajókáztunk a
Boszporuszon, először az európai oldalhoz, majd az ázsiai oldalhoz közelebb. A városnézést a Dolmabaçe Sarayı megtekintésével folytattuk. ( I. Abdul Medzsid szultán építtette 1843 és 1856 között a Boszporusz európai oldalán. Nevét onnan kapta, hogy a hely, ahol épült, eredetileg egy öböl volt, amit aztán feltöltöttek (dolma = töltött), és helyére kertet (bahçe) építettek. Az épület alapterülete 45000 m2, 285 szoba, 46 terem, 6 fürdő és 68 mellékhelyiség van benne. Három fő részből áll: Selamlık (a férfiak területe), Muayede Salonu (dísztermek) és a Hárem (női lakosztály).A Dolmabaçe Palotában található Atatürk szobája, és az az ágy is, amiben az államférfi meghalt. Ezen kívül másik nevezetessége a helynek a trónterem közepén függő, a világ legsúlyosabb csillárja (4000 kg, 750 gyertyát tart). Ebben a teremben nyitotta meg egyébként II. Abdülhamit az ország első parlamenti ülését és Atatürköt is itt ravatalozták fel. A palota 1923-ig az utolsó 6 szultán lakhelye volt.)
Mindezek után egy buszos városnézést követve lepakoltunk a hotelben. Itt a görögök annyira elfáradtak, hogy 3 óra "csendes pihenőt" tartottak, amitől kezdett elszállni az agyam, de szerencsére a holland barátnőm kíséretében mi a fáradtságunk ellenére nekiindultunk, és bebarangoltuk a hotel környékét, ahol szintén érdekes dolgokat fedeztünk fel. 5-kor találkoztunk az idegenvezetővel, aki 3/4 óra késéssel érkezett (látod, Zita, nem csak a portugál emberek ilyenek...). Ekkor elindultunk gyalog egy kis városnézésre. Szegény görögök itt sem bírták sokat, ugyanis 2 óra múlva már egy kávézóban ültünk. Itt legalább kipróbáltunk 1-2 török specialitást ( török kávé, almatea és baklava).
Szombaton reggeli után felkerekedtünk és a történelmi negyed felé vettük az irányt. Itt megnéztük az Aya Sophiát ( Az első templomot II. Konstantin (Nagy Konstantin fia) építtette 325-360 között egy kis pogány templom helyén. Ez aztán 404-ben leégett, amit II. Theodosius újjáépíttetett. Ezt az új bazilikát 425-ben avatták fel, de alig több, mint száz év múlva, 532-ben a Nika felkelés során lerombolták. A jelenleg is látható épületet Justinianus császár építtette 532-537-ig. Az építkezésen 5 évig száz építőmester és tízezezer építőmunkás dolgozott. Építőanyagként fát egyáltalán nem, ehelyett inkább kész oszlopokat és faragott márványokat használtak (ezek közül néhány Heliopolisból és a Delphoi templomból származik!). A kupolateret tartó négy homokkő pillér összeforrasztásához nem habarcsot használtak, hanem ónt. Az épület szinte földrengésbiztos (7,5-ös földrengést is túlélt már). Ezt úgy érték el, hogy a mészkő alapú habarcshoz vulkáni hamut adagoltak, ami reakcióba lépve a mészkővel és vízzel olyan szövetet alkotott, ami képes elnyelni a szeizmikus hullámokat. Ez az anyag nagyon hasonló a csak 1824-ben megjelent portlandcementhez. A templom összes alapterülete meghaladja a 7570 négyzetmétert, így a világ negyedik legnagyobb temploma. Ezt követően hosszú évszázadokig volt az ortodox egyház fő bazilikája, mígnem a 13. század elején a keresztesek római katolikus templommá alakították át. Nem sokkal később a törökök 1453-ban elfoglalták, és a keresztény templomot iszlám imahellyé alakították, minareteket építettek hozzá, és bevakolták a mozaikjait (mivel az iszlám tiltja az ilyesfajta emberábrázolást). A mozaikok között egyébként található egy magyar vonatkozású is: Szent László királyunk lánya, Irene (eredeti neve Piroska) látható rajta, akit 16 éves korában adtak feleségül I. Komnenos bizánci császár fiához. Az Ayasofya-t 1934-ben aztán Atatürk (minden török atyja) Ayasofya Múzeum néven megnyitotta a nagyközönség számára. )
Ezzel szemben található a híres Kék mecset (Egyéb ismert nevei: Blue Mosque, Sultanahmet Camii, I. Sultan Akimet mecset. A Kék mecset elnevezést a belső falait borító kék és fehér növényi motívumokat ábrázoló csempék után kapta. I. Ahmed (Ahmet) szultán építtette egy Sedefhar Mehmet nevű építésszel 1609 és 1616 között. A mecsetet 6 minaret veszi körül, minden mecseten 3 párkány, ami az uralkodó szultánokat jelképezi. 30 kupoláját és 260 ablakát 26 márványoszlop tartja. Érdekesség, hogy 6 minaretje akkoriban csak a mekkai szent helynek volt, és hogy ők továbbra is egyedülállók maradjanak, felhúztak egy hetedik minaretet. A mecset Ottomán (oszmán) stílusban épült. Ennek jellemzője s négyzet alakú alapterület, középen főkupola, körülötte négy oldalt félkupolák, a négyzet csúcsain pedig még egy-egy kisebb kupola van. A Kék mecset egyik különlegessége az imafülkébe befalazott kődarab, ami a mekkai Kába-kőből származik. Másik érdekesség, hogy 1826-ban itt hírdették ki a janicsársereg megszűnését. A türbében fekszik I. Ahmed és testvérei II. Oszmán és II. Murád szultánok is. Bár ezer évvel később épült, mint a vele szemben álló Aya Sofia, egyik nem titkolt célja az volt, hogy demonstrálja, az iszlám építészek is képesek arra, amire a keresztények (az Aya Sofia eredetileg keresztény templom volt). És míg az Aya Sofia ma már csak múzeum, a Kék mecset még mindig iszlám imahelyként szolgál. Az épületbe való belépésnek szigorú szabályai vannak. A cipőt minden esetben le kell venni, illendő öltözetet kell viselni, a nőknek a hajukat el kell fedni.)
Ez a 2 mecset akkora, hogy az időnk nagy részét itt töltöttük, aztán volt még 3 óra szabad program, amikor is körbejártuk ezt a negyedet, és meglátogattuk a Grand Bazaar-t:)... Na, itt aztán úgy repül az idő, hogy alig hinné az ember. A megbeszélt találkozóra nem is értünk oda, hanem inkább gyalog vágtunk neki a török éjszakának.
Vasárnap már nem sok mindent csináltunk, a nap legnagyobb része a hazaúttal telt.
Gyönyörű a város, csodaszép idő, fergeteges 4 csillagos szállás, szuper társaság, de egyetlen nagy probléma: az idegenvezető, akitől hülyét kaptunk, de hát nem lehet minden tökéletes...

Elnézést, ha valakinek kifogása van a hosszú leírások miatt, de én nagyon érdekesnek találom őket, meg még rengeteg mást is, csak túl hosszú lenne mindent ide leírni, így próbáltam - amennyire lehet - rövidíteni:).



2009. március 29., vasárnap

Ezt a hetet már sokkal könnyebb volt átvészelni... Megszoktam a tanfolyamot, de talán az is közre játszott, hogy szerdán nemzeti ünnep volt, így volt egy nap pihenő. Mi azonban ezt a napot kirándulással töltöttük... Bernddel (német lakótársam) és a barátaival (4 német, 2 francia és 2 finn fiatal) elutaztunk Kasztóriába, és a környező hegyekbe, illetve az albán határhoz, ahol a Priszpa - tavakon keresztül átkukucskáltunk Albániába is.
Sajnos az idő nem kedvezett, mert esett az eső, de nem riadtunk vissza tőle, a hangulat annál jobb volt...
Sajnos a görög tanfolyamnak vége lett pénteken, az alapok megvannak, itt az ideje a hétköznapokban tanulni és gyakorolni:).

Most egy kis "pihenés", és utazás, jövő héten Istambulba megyek ("Óó, Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul, Ahol tárva-nyitva a sok bazár, Csacska szívem arra vár".), aztán a tavaszi szünetre is vannak tervek, mert az nálunk 2 hetes lesz, aztán jön a köv. "megmérettetés", a Goethe Intézetbe kell majd járnom hospitálni, de ez mind nagyon izgalmas lesz:)

2009. március 21., szombat

Egy másik élet kezdődött...

Az elmúlt 5 nap után úgy érzem magam, mint a vizsgaidőszak végén...
Most azt hiszem kimondhatom, hogy elkezdődött az egyetem, neki kell(ett) állni a tanulásnak. De még hogy?
Az órákra rendszeresen készülni kell, referátumok, kötelező olvasmányok tömkelege, ...
Hétfőn pedig 20 erasmusos "sorstársammal" együtt elkezdtük a görög nyelv alapjainak elsajátítását. Naponta este fél 6-tól 9-ig tart a kurzus 2 héten keresztül. A résztvevők közül legnagyobb számban a franciák képviseltetik magukat, aztán a németek, lengyelek, de van köztünk, 1-1 holland, belga, olasz és spanyol fiatal is. Én kezdettől fogva kiszúrtam magamnak a hollandot:), de jóban lettünk a spanyol és egy német lánnyal is.
Nagyon élvezem a görögöt, főleg a betűk miatt:). Kicsit úgy érzem magam, mint az általános iskolában, mikor először írni tanultam. 5 nap alatt sok hasznos dolgot sikerült gyakorolni (írás, olvasás, számolás, bemutatkozás, fontosabb infók a családról, és különféle dialógusok pl. egy hotelben, vagy az utcán, ...) Természetesen a nyelvtan és minden más magyarázni való angolul történik, amiben még szintén nem vagyok a top-on, így még arra is koncentrálni kell, szóval ezután a 3,5 óra után jó egy kicsit kiszellőztetni a fejem hazafelé menet.
A héten kétszer a holland tanárommal is sikerült 2 extra alkalmat egyeztetni, hogy elkezdjük a felzárkózást a többiekhez. Szenzációs egy "fazon", nagyon a szívén viseli az ügyemet; elintézte nekem, hogy a könyvtárból ne csak 1 napra vehessem ki a könyvhöz kapcsolódó anyagokat, hanem egy hétre, és a hozzá tartozó CD-ket pedig ingyen lemásoltatta. Kicsit méltatlannak érzem magam erre a nagy figyelmességre...

Összefoglalva talán elég annyit mondanom, hogy ez a 4 nyelv (angol, német görög , holland) amit a héten rendszeresen gyakorlok különböző élethelyzetekben és kontextusokban, kicsit még "szokatlan", de a következő latin szentenciával nagyon azonosulni tudok: "Varietas delectat". :-)

2009. március 12., csütörtök

Az előző 3 napot sikerült "ágyban, párnák közt" tölteni, meg leadni pár kilót és feltöltődni annyi energiával, hogy ma már "kerngesund" vagyok, így a fél várost bejártam, hogy a közben készített képek által jobban megismerhessétek végre Szalonikit:)... Este még külön lementem naplementét nézni, hogy abból is kapjatok kis ízelítőt.
Szóval... Jó képnézegetést (a Szaloniki-s albumban is van sok új)!

2009. március 10., kedd

A harmadik hétről (utólag)...

Egy laza hét...
Nem volt a héten egyetem, ugyanis karnevál ünnep van, nálunk viszont már böjt, úgyhogy én nem mentem sehova. Bernd (lakótársam) és a barátai elmentek vidékre, ahol áll. az egyik legszebb a karnevál, de mikor visszatérvén kérdeztem tőle, milyen volt, azt mondta, hogy nem hagytam ki semmi különöset...
Hétfőn szintén vele és egy német lánnyal egy fél napra elhagytuk a nagy város zaját, és az egyik közeli hegyet hódítottuk meg. Végre egy kis természet:)... Nagyon jó volt barangolni, a szép kilátásban gyönyörködni. A hegy teteje felé haladva még hó is volt. (innen készítettem a tájképeket Szalonikiről, amiket már múlt héten felraktam a többi közé)
Van egy jó hírem: a hőmérséklet elérte a 3 héttel ezelőtt várt szintet, azaz 18 fok fölé emelkedett, 1-2 nap elérte 20 fokot is:). Ennek úgy megörültem, hogy minden este lementem sétálni a tengerpartra. 2 alkalommal teljesen tiszta volt az ég, gyönyörű naplementében volt részem:).
Pénteken egy kedves barátnőmmel (Eleni, aki görög, de 18 éves koráig Németországban élt) átrendeztük a szobámat. Majd erről is lesznek képek.
Március 6-9 volt itt Szalonikiben egy óriási vásár/rendezvény, ahol egész Görögországról jöttek az emberek bemutatni az egyes standoknál az országuk legfinomabb ételeit és italait.
Szombaton mi is elmentünk megnézni, és belekóstolni:). Szerencsére a külföldiek ingyen bemehettek. NA most jön az a rész, amit írásban nem lehet kifejezni... Rengeteg enni-, innivaló, főleg borok, sajtok, olívabogyó, tészták, tenger gyümölcsei, húsok (pl: az általam nagyon kedvelt gyros, ami össze sem hasonlítható az otthonival), ... Ami különleges volt számomra, az a Metaxás, mézes, narancsos palacsinta, és a strucc hús. Nekem viszont a kedvenceim még mindig a különféle sajtok (főleg a feta) és hozzá a finomabbnál finomabb borok voltak.
Este 8-kor zárt, addig ott voltunk, én a végén már csak nézelődtem, mert semmi nem fért belém.
A misékről talán még nem írtam... Ha jól tudom, egyetlen katolikus templom van a városban, meg rengeteg orthodox. A jelenlegi albérletemtől ez kb. 45 percre van gyalog. Minden vasárnap ide járok, mert hála Istennek, ez angolul van, így valamennyit értek is belőle. Szerencsére az állandó részek, az énekek és az olvasmányok ki vannak rendszeresen nyomtatva, így lehet követni. Amúgy kissé nehezen menne, ugyanis a pap Fülöp-szigeteki, nem kis akcentussal rendelkezik. A templomba járók 90%-a fekete. Az elején nagyon nehéz volt megszokni azt a "felszabadult" imamódot, ahogy ők imádkoznak, kissé kaotikusnak tűnt, de most már egyre könnyebb.

2009. március 1., vasárnap

A második hét eseményei...

A hetet 2 szóban össze tudom foglalni: egyetem, albérletkeresés.

Az egyetemen csak 5 tanegységem lesz, mert 25 kredit a kötelező, és itt ált. 4-5-6 kredites 1 tárgy.
Amúgy felvennék többet is, de nem hirdettek meg sok olyat, ami nekem előnyös lenne, így maradtam ezeknél. Ezek viszont nagyon jónak ígérkeznek:)...

Egy különleges órám: Holland nyelv és kultúra 2.
Mikor átnéztem a kurzuskínálatot, megütötte a szememet, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ezt is felvegyem. Tudtam, hogy ez a nyelv a német, az angol és a francia keveréke, amiből kettőhöz már konyítok valamennyire, franciát pedig a közösségemnek hála már 2 éve folyamatosan hallgatom, és a közeli terveim között szerepel az elsajátítása, így még jobban beleéltem magam. Gyorsan le is kellett azonban tennem róla, mert a végén oda volt írva az előfeltétele: ennek a kurzusnak az első része, ami az őszi szemeszterben volt.
Na erre támadt egy ötletem, és írtam a tanárnak egy mailt, hogy ő mit ajánl, és csodák csodájára még aznap megjött a válasz: "Kedves Annamária, üdvözlöm Thessalonikiben és köszönöm a mailjét. Nagyon örülök, hogy a kurzusom megnyerte a tetszését, azt tanácsolom, jöjjön el az órára, próbálja meg, és ha úgy érzi, hogy nincs értelme, akkor foglalkozom Önnel külön is. Szép hétvégét, várom szerdán!" (persze mindez németül)
Na hát erre aztán végképp nem számítottam...
El is mentem szerdán, és nagyon élveztem az órát:). Egy holland 50 év körüli férfi tartja, csak 7-en voltak a csoportban. Sokat meg is értettem belőle, és már a feladatokba be is kapcsolódtam, persze nem ment simán, mély víz volt a javából, de első nekifutásnak nem rossz.
Itt az egyetemen a tanegységek 3 órásak egyben, nem 90 percesek mint otthon.
Lenyomtunk tehát 3 órát, majd a tanárral még ott maradtunk fél órát, és elkezdte velem újra az elején.

Ami még érdekes, hogy itt a diákok ingyen megkapják a könyveket, ami kell az óráikhoz.
A másik szupernek ígérkező tanegységem: Friedrich Dürrenmatt.
Erre az órára tehát 4 könyvét ingyen megkaptuk:)... - lesz mit hazacipelni:).

Vannak olyan diákok, akik annak ellenére, hogy egyetemen vagyunk nem képesek németül beszélni, így mindent görögül mondanak. Ez eléggé dühítő, főleg, mikor a tanár erre szintén görögül válaszol, de majd megszokom, és utánaérdeklődöm.

A másik tevékenységem a héten a lakáskeresés volt.
Minden hirdetést amit találtam, felhívtam, és vagy megnéztem, vagy már eleve kilőttem valami miatt. Persze én mint mindenben, most is tökéleteset szerettem volna, de beláttam, hogy lejjebb kell adnom a szintet. Berendezett külön szoba internettel, erkéllyel, szép kilátással, normális fürdővel (mosógéppel!) és konyhával, jó fej lakótársakkal, mindez a városközpontban és olcsón - hát ez nem jön össze erre a félévre:(.
A végén maradt egy, ahol immáron 2 napja tartózkodom: egy szépen berendezett szoba internettel, jól felszerelt konyhával és fürdővel, 20 percre gyalog a városközponttól (ahogy Bernd írta: "esős időben van bőven buszközlekedés is:)"), jó fej lakótársakkal (egy német srác - Bernd, és egy észt lány - Lyzell). Amire pedig nem is gondoltam eddig, hogy így mind a 2 nyelvet tudom egyszerre gyakorolni (Bernddel németül beszélünk, Lyzellel angolul, és ha együtt vagyunk mind a 3-an akkor is angolul, amit meg nem tudok, azt Bernd fordítja:)...

Hát ez a jelenlegi állapot... - ha végiggondolom, minden olyan simán és kegyelemteljesen alakult eddig:), remélem a legjobbakat a közeljövőben is).



Az első hét eseményei...

Bevallom, kicsit féltem a kijöveteltől, hiszen az erasmusos évfolyamtársaim már hónapokkal előre mindent elrendeztek, mindennek utánajártak, mindent lefoglaltak, ...
Én is próbáltam hasonlóan felkészülni a nagy útra, lefoglalni a szállást, utánanézni az egyetemi dolgoknak, de sehonnan sem kaptam választ.
Mint utóbb kiderült, ez a görög mentalitás... "mindent szép nyugodtan, ráérünk arra még", "csak semmi pánik", és hasonlók.
Többen tudják, hogy az egész szállás kérdés még az utolsó pillanatban sem volt egyértelmű.
Ráadásul végig izgultam az Bécs felé, hogy vajon fel engedik-e a repülőre a 20 kg-s súlykorlátozás ellenére a csomagom, vagy ott kell fél pillanat alatt eldöntenem, miket kell mégis itthon hagynom.

A kezdeti nehézségek ellenére azonban minden nagyon gördülékenyen ment.
Egy teljesen ismeretlen lány (Hannah - német erasmusos- akivel azóta is a legjobb a kapcsolatom) kijön elém a reptérre, megveszi nekem a buszjegyet, segít a cipekedésben és befogad az albérletébe. Itt töltöttem el az első 2 hetet, az első héten egy francia lány, a múlt héten pedig egy francia fiú társaságát is élvezve.
A görög egyetemben sem kellett csalódnom, ugyanis azért mentem ki 14-én, mert az írták, hogy 16-án kezdődik a semester, ennek ellenére 23-án volt az első órám.
Hannah és kedvese Christos (aki egyébként félig görög, félig egyiptomi, de 13 éves koráig Németo-ban éltek) mindenben segítségemre voltak... Ott voltak, mikor az egyetemi papírokat kellett intézni (term. mindent görögül), jöttek velem albérletet nézni, gondoskodtak nekem görög mobilról,megtanították a fontosabb görög kifejezéseket ...
És mindezt egy teljesen ismeretlennek, aki közben ismerőssé vált:).

Az időjárás nem éppen nekem kedvezett az elmúlt 2 hétben, ugyanis 7 fok körül mozgott a hőmérséklet, mindez a tavaszi ruhakollekcióval kicsit meredeknek tűnt, de mindent meg lehet oldani.

A görög életvitelhez az éjszakázás is hozzátartozik, az utóbbi 2 hétben sikerült teljesen átállnom az éjjel 2, 3-kor fekszem, 11 körül kelek verzióra.

A múlt hétvégén elhagytuk a nagy várost, és "vidékre" mentünk. Megnéztünk 2 kisvárost (képeket láthattok róla az albumomban). Jó volt látni az ország ezen oldalát is. Christos anyukája és testvére Vériában laknak, náluk szálltunk meg.

Az első hét tehát ismerkedéssel telt (város és neveztességei, lakótársak és barátaik, görög életvitel, ...)

2009. február 28., szombat

érdekesség

A mai Görögországról vázlatpontokban a tapasztalatok alapján:
  • zászló: mindenki ismeri a jellegzetes kék-fehér színeket, ami legtöbbünket a mélykék tengerre és a parton lévő vakítóan fekvő házakra emlékeztet. (ezt a hatást szeretném átadni én is a blogom alapszíneivel:) Azt azonban kevesen tudjuk, hogy a 9 kék-fehér sáv a törökellenes csatakiáltásának ("eleutheria e thanatosz" = szabadság vagy halál) kilenc szótagjára emlékeztet.
  • dohány: ez Görögország egyik legfontosabb kultúrnövénye. A leghíresebb dohánytermesztő vidék Makedónia. (mindenhol megengedett a dohányzás, még az egyetem éttermében is, úgyhogy ha itt nem kapok rákot, akkor sehol máshol)
  • görög saláta: eredeti neve - horiádiki, azaz falusi saláta, aminek elengedhetetlen feltétele a feta sajt és az olajbogyó:) hm de finom...
  • tzatziki: előétel - finomra reszelt uborka, fokhagyma, kapor, joghurt. Kiváló mézzel és dióval.
  • gyros: aminek az íze sokkal jobb itt, mint otthon bárhol
  • uzo: legnépszerűbb görög aperitif (nekem nem a kedvencem)
  • kombolói: annak a rózsafüzérszerű láncnak a neve, aminek a szemeit a görögök morzsolgatják, bárhol legyenek is (kávézóban, utcán, templomban, ...)
  • buzuki: hosszú nyakú, 6 húros, gitárforma hangszer. (majd teszek fel görög zenét, és aki még nem hallotta, meghallgathatja a buzuki jellegzetes hangját, ami ma már a tánczenei együttesek elengedhetetlen feltétele
  • Maria Callas : (Maria Anna Kalogerópoulosz) az operatörténet valaha élt egyik legnagyobb csillaga.
Na egyenlőre ennyi, amikkel többé-kevésbé megismerkedtem...
a felsorolás majd folytatódik:)...

Jó, ha tudod...

Kedves Olvasó,

mostantól elkezdheted velem az utazást a görög világba. Megpróbálom minél színesebbé, érdekesebbé tenni az utadat képekkel, élménybeszámolókkal, és ki tudja még, mivel...
Remélem sikerül, és nem lesz elvesztegetett idő, amit ráfordítasz.

Ami szükséges az utazáshoz:
  • egy Görögország térkép (bár a fényképeknél mindig bejelöltem a térképen, merre jártam épp)
  • nyitottság a görög kultúra, nyelv, hagyományok, városok iránt és persze irántam is:)
  • kíváncsiság, hogy újra és újra bekukkants a blogon keresztül ebbe a világba
Ha bármi észrevételed van, nyugodtan írj!

Tehát, felkészültél? Akkor üdvözöllek a fedélzeten:)!

Jó utat, sok élményt, örömteli perceket kívánok!

+1

"Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben."

(Márai Sándor: Füveskönyv - Arról, mi az élet igazi értelme)

3 búcsúidézet...

3 idézet, ami a mottóm erre a félévre (köszönöm azoknak, akik ezzel búcsúztak tőlem:)

"Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el, legyen veled az Isten, kérjük, kísérjen el. Kérjük oltalmazzon meg, és adjon néked erőt, utadon vezessen, formáljon, szeressen, legyen a te Őriződ."

"Gott kennt dein Gestern, gib ihm dein Heute, er sorgt für dein Morgen." (Ernst Modersohn)
= Dieu connait ton passé, donne-lui ton présent, Il s' occupe de ton avenir.

"Minden utazásnak annyi értelme van, amennyit azonközben önmagunkban beutazunk."

A kezdetekről...

Még a vizsgaidőszakban rászedtek, hogy kezdjek el egy blogot a nagy útra való tekintettel...
Létre is hoztuk, de csak nem sikerült rávenni magam, hogy írjak is bele valamit. Ennek az ideje lejárt, megpróbálom összeszedni magam és a gondolataimat, és nekifogok:)...

Hajrá, mindent bele!!!