Nagyon intenzív ez az utolsó hónap... Tele van apró történésekkel, ami az embert érzelmileg sem hagyja nyugton...
Az első ilyen, amikor június elején egyik lakótársam (Lyzell) befejezte az itt töltött évét, és hazaköltözött. Szervezett egy búcsúpartit, amire sütöttem egy tortát... Életem első Käsekuchen-je, sajt és túró nélkül:P... Amilyen nehezen akart elkészülni, olyan nagy sikere lett... Mikor bementem, sokan azzal fogadtak, hogy: te vagy Lyzell lakótársa, aki egy tortát sütött mára???
Másnap én kísértem ki Lyzellt a reptérre, ami nem volt könnyű több szempontból sem...
A reptérről egyenesen a Goethe Intézetbe mentem, ahol középfokú szóbeli nyelvvizsgán hospitálhattam. Nagyon nagy élmény volt. 22 embert "vizsgáztattunk le". Ezt azért írom így, mert engem is teljesen bevontak a vizsgáztatás rejtelmeibe; minden segédanyagot megkaptam, pontozó lapokat, feladatokat, ... és ott ültem a 2 vizsgáztató mellett. Az emberek kettesével jöttek vizsgázni, és minden vizsga után együtt beszéltük meg a vizsgáztatókkal, ki hogy látja a 2 vizsgázót. Az én véleményemre is nagyon kíváncsiak voltak, és volt olyan is, hogy nekem más véleményem volt, mint a 2 tanárnak, de mivel meggyőző érvekkel támasztottam alá a pontozásomat, az én véleményem lett a végeredmény:)... Jó volt megtapasztalni azt is, milyen benyomással van a vizsgáztatóra, ha valaki izgul, vagy jól előadja a nagy "semmit"... Sok tapasztalatot gyűjtöttem:)...
Este fél 8kor én eljöttem, ugyanis egy magyar "estet" szerveztünk, ahol most először találkoztam 4 magyarral, akik szintén itt voltak Erasmussal Szalonikiben. Elmentünk vacsorázni, és közben megosztottuk a félév élményeit. Jó volt kicsit magyarul beszélni, hallani, hogy hasonlóan (magyar szemmel) látunk dolgokat...
Következő nagy élmény, hogy már voltam kétszer is a tengerparton Szaloniki mellett:)... Végre sikerült egy sötétebb barna árnyalatot nyerni a 2 nap jóvoltából. A víz nagyon kellemes, de sajnos meg kellett, hogy tapasztaljam, bármennyire is szorgalmas akartam lenni, a beach-en nem lehet tanulni:(...
Egyik este moziestet tartottunk. Görög barátnőm jó görög szokás szerint nagyon kitett magáért, és olyan bőséges vacsorával várt minket, hogy egész éjszaka ettünk. Közben megnéztünk 2 filmet. Az egyik egy Töröko-ból Németo-ba vándorolt filmrendezőnek a filmje volt (Gegen die Wand), amiben felváltva beszéltek törökül és németül. Mivel csak görög felirat volt hozzá, különböző nyelveken néztük a filmet. Ha törökül beszéltek benne, akkor egy török barátnőm fordított angolra, ha pedig németül, akkor meg a 2 barátnőm felváltva fordítottak a török lánynak. Vicces volt:)...
A héten hazament egy másik barátnőm, Elena is. Ő is szervezett egy közös vacsit egy étteremben, aminek az volt az érdekessége, hogy nem kaptunk tányért, és a vacsorát sem tálakban szolgálták fel, hanem papírba bugyolálva... Viccesen nézett ki, de nagyon finom volt... Közben olyan jól elvoltunk, hogy csak annyit vettünk észre, hogy zuhog az eső. Másnap a facebook-ról "értesültem" róla, hogy micsoda cudar idő volt... Egyik francia barátnőm ugyanis azzal volt elfoglalva az este, hogy a villámokat fényképezi. Hát, neki köszönhetően ti is betekintést kaphattok, milyen idő volt itt aznap éjszaka.
Hasonló események történnek itt mostanában. Szinte minden nap megyek valahová, nagyon gyorsan telnek a napok, amivel az a baj, hogy mellette meg elkezdődött a vizsgaidőszak, tanulni is kell...
Többen említették, hogy bármennyire is töröm magam, néha nem sikerül magyarosan fogalmaznom (hát igen, az az 1-2 óra, amit hetente a az otthoniakkal beszélek, nem ér fel azzal, hogy már lassan 5 hónapja csak németül és angolul beszélek)... Elnézést mindenkitől ezért, remélem annyira nem érthetetlen, de jó hír, elkezdődött a visszaszámlálás...
Még 1,5 hét, és jön a családom egyik fele, velük csinálunk egy peloponnészoszi körutat, és 18 nap múlva már otthon is leszek! El sem hiszem!!! :-( :-) :-( :-) :-( :-)
Nemsokára lesz fent 1-2 kép is egy külön mappában a képeknél, nézegessétek meg azokat is!!!
Másnap én kísértem ki Lyzellt a reptérre, ami nem volt könnyű több szempontból sem...
A reptérről egyenesen a Goethe Intézetbe mentem, ahol középfokú szóbeli nyelvvizsgán hospitálhattam. Nagyon nagy élmény volt. 22 embert "vizsgáztattunk le". Ezt azért írom így, mert engem is teljesen bevontak a vizsgáztatás rejtelmeibe; minden segédanyagot megkaptam, pontozó lapokat, feladatokat, ... és ott ültem a 2 vizsgáztató mellett. Az emberek kettesével jöttek vizsgázni, és minden vizsga után együtt beszéltük meg a vizsgáztatókkal, ki hogy látja a 2 vizsgázót. Az én véleményemre is nagyon kíváncsiak voltak, és volt olyan is, hogy nekem más véleményem volt, mint a 2 tanárnak, de mivel meggyőző érvekkel támasztottam alá a pontozásomat, az én véleményem lett a végeredmény:)... Jó volt megtapasztalni azt is, milyen benyomással van a vizsgáztatóra, ha valaki izgul, vagy jól előadja a nagy "semmit"... Sok tapasztalatot gyűjtöttem:)...
Este fél 8kor én eljöttem, ugyanis egy magyar "estet" szerveztünk, ahol most először találkoztam 4 magyarral, akik szintén itt voltak Erasmussal Szalonikiben. Elmentünk vacsorázni, és közben megosztottuk a félév élményeit. Jó volt kicsit magyarul beszélni, hallani, hogy hasonlóan (magyar szemmel) látunk dolgokat...
Következő nagy élmény, hogy már voltam kétszer is a tengerparton Szaloniki mellett:)... Végre sikerült egy sötétebb barna árnyalatot nyerni a 2 nap jóvoltából. A víz nagyon kellemes, de sajnos meg kellett, hogy tapasztaljam, bármennyire is szorgalmas akartam lenni, a beach-en nem lehet tanulni:(...
Egyik este moziestet tartottunk. Görög barátnőm jó görög szokás szerint nagyon kitett magáért, és olyan bőséges vacsorával várt minket, hogy egész éjszaka ettünk. Közben megnéztünk 2 filmet. Az egyik egy Töröko-ból Németo-ba vándorolt filmrendezőnek a filmje volt (Gegen die Wand), amiben felváltva beszéltek törökül és németül. Mivel csak görög felirat volt hozzá, különböző nyelveken néztük a filmet. Ha törökül beszéltek benne, akkor egy török barátnőm fordított angolra, ha pedig németül, akkor meg a 2 barátnőm felváltva fordítottak a török lánynak. Vicces volt:)...
A héten hazament egy másik barátnőm, Elena is. Ő is szervezett egy közös vacsit egy étteremben, aminek az volt az érdekessége, hogy nem kaptunk tányért, és a vacsorát sem tálakban szolgálták fel, hanem papírba bugyolálva... Viccesen nézett ki, de nagyon finom volt... Közben olyan jól elvoltunk, hogy csak annyit vettünk észre, hogy zuhog az eső. Másnap a facebook-ról "értesültem" róla, hogy micsoda cudar idő volt... Egyik francia barátnőm ugyanis azzal volt elfoglalva az este, hogy a villámokat fényképezi. Hát, neki köszönhetően ti is betekintést kaphattok, milyen idő volt itt aznap éjszaka.
Hasonló események történnek itt mostanában. Szinte minden nap megyek valahová, nagyon gyorsan telnek a napok, amivel az a baj, hogy mellette meg elkezdődött a vizsgaidőszak, tanulni is kell...
Többen említették, hogy bármennyire is töröm magam, néha nem sikerül magyarosan fogalmaznom (hát igen, az az 1-2 óra, amit hetente a az otthoniakkal beszélek, nem ér fel azzal, hogy már lassan 5 hónapja csak németül és angolul beszélek)... Elnézést mindenkitől ezért, remélem annyira nem érthetetlen, de jó hír, elkezdődött a visszaszámlálás...
Még 1,5 hét, és jön a családom egyik fele, velük csinálunk egy peloponnészoszi körutat, és 18 nap múlva már otthon is leszek! El sem hiszem!!! :-( :-) :-( :-) :-( :-)
Nemsokára lesz fent 1-2 kép is egy külön mappában a képeknél, nézegessétek meg azokat is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése