A fővendég Németország volt, aki 10 ismert írójával képviseltette magát. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam, hisz sajnos a 21. századi német irodalomban nem vagyok jártas, így egy kicsit behozhattam a lemaradást. 4 előadáson vettem részt, melyek címei:
- Der liebende Martin Walser - Gespräch (A kedves Martin Walser)
- Ein "neues Leben" nach der DDR? (Egy "új élet" a DDR után?)
- Autoren sehen Geschichte: 20 Jahre nach dem Fall der Mauer - Podiumsdiskussion (Ahogy a szerzők látják a történelmet: 20 évvel a berlini fal leomlása után)
- Die Mittagsfrau in der Zeit zwischen den beiden Weltkriegen - Gespräch
(Martin Walser, Ingo Schulze, Daniel Kehlmann (jobbról 3.), Julia Franck (jobbról 4.)
(Martin Walser és Ingo Schulze)
(Julia Franck és egy görög írónő)Magyarország is kapott egy standot, ahol bemutathatta magát... Természetesen egyből lecsaptam rá, és örültem, hogy egy kicsit magyarul beszélgethettem a nénivel, aki ott volt:)... Mire ő pár mondat után: "Mondja már meg nekem, hol tanult meg ilyen jól magyarul?:)"
Felmerült bennem a kérdés, hogy ennyire nem hallatszik már, hogy magyar vagyok:(???
Felmerült bennem a kérdés, hogy ennyire nem hallatszik már, hogy magyar vagyok:(???
Hogy lehetne megismerni az írónőt? Esetleg meg adom a honlapomat: www,moczar.hu vagy moczar@hu.inter.net
VálaszTörlésEbből kiderül, hogy nyolcszor voltam Szantorinin és két könyvet is írtam a minószi Krétáról. Óriási befektetés, anyagi áldozat volt, mire a könyv összejött és aztán "lecsapott" a válság. Úgy vélem, hogy mi magyarok is képesek vagyunk más kultúráról értékes eszmecserét folytatni, könyvet írni.
Most fejezetem be The Ring of Minos (A Minósz gyűrű rejtélye 2011). A gyűrű másolatát is elkészítettem egy ötvössel, pontosabban a hasonmását...
Üdv.: doki