Erasmus félévem utolsó nagy utazásaként egyik álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam Görögország egy olyan pontjára, ahol csak a kék és fehér színek dominálnak, méghozzá a fehérre meszelt házak, ragyogóan csillogó kék tenger és ég együttesében. Santorini egy ilyen elkápráztatóan szép sziget.
12-én délután 4-kor indultunk Athénbe, ahová 11-kor meg is érkeztünk. A komp viszont csak reggel 8-kor indult, így csomagjainkat letettük, és elindultunk felfedezni Athént by nigt:)...
Az idő nagyon szép volt és meleg, éjjel 3-kor is még 27 fok. Hajnali 5 órakor mindenkin a kellemes fáradtság helyett a " nekem már minden mindegy, csak aludjunk valahogy"- szindróma lett úrrá. Mivel ez még egyenlőre nem volt megvalósítható, beültünk a McDonald's-ba, és kávéval vártuk a napfelkeltét. Akkor aztán kimentünk Pireuszra (Görögo. legfontosabb kereskedelmi és turisztikai kikötője), és felszálltunk a kompra. Mivel olcsó jegyet vettünk, nem volt lefoglalt ülőhelyünk, így a kávézó egyik sarkában (amit már egy kanadai srác is kinézett magának) találtunk elegendő helyet, ahová bevackolhattuk magunkat. Indulás előtt annyira megtelt a komp, ülőhely szinte sehol nem volt, de a járkálás is nehézségekbe ütközött. Hiába próbálkoztunk az elalvással, a nagy nyüzsgés, a hajnali kávé és a kanadai srác személyének együttese erősebb volt ennél. Utunk során 2 szigeten álltunk meg, aminek köszönhetően egyre kevesebben lettünk a fedélzeten. Délután 4-kor ismét biztos talaj volt a talpunk alatt (8 órás kompút után ez az apróság nagyon felértékelődik az emberben). Megérkeztünk SANTORINIre:)!!!
A szállásadónk már a kikötőben várt minket, így hamar elértük a hotelt, ahol több mint 30 óra nem alvás után végre kicsit álomra hajthattuk a fejünket. 3 óra alvás után összeszedtük magunkat, és elindultunk egy esti városnézésre Firába (Santorini fővároa). Éjfél körül épp azon tanakodtunk, mit csináljunk következő nap, amikor egy iroda többféle utazási ajánlatára tévedt a figyelmünk. Nem telt bele sok idő, egyből kiválasztottunk egy 1 napos körutazást. Ezek után nem volt mit tenni, gyorsan hazamentünk, és aludtunk, hogy másnap reggel korán indulhassunk a sziget felfedezésére.
Már reggel nagyon szép idő volt. Míg a buszra vártunk, összeismerkedtünk 2 lánnyal, akik mint kiderült, Szingapúrból jöttek. Az útvonal úgy alakult, hogy először felmentünk a sziget legmagasabb pontjára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész szigetre, illetve a környező szigetekre is. Aztán elutaztunk egy városba, ahol kicsit körbenézhettünk, majd a kikötőben egy hajó várt minket, ami elvitt a Nea Kameni nevezetű szomszédos vulkanikus szigetre. Ez a vulkán még manapság is működőképes, az emberek félnek is kissé, mert bármikor kitörhet. Körbejártuk a szigetet (ami lényegében csak egy nagy kőhalmaz volt, óriási mélyedésekkel), aztán tovább hajóztunk a Hot Springs néven ismert helyre, ami a tenger egyik része a vulkán közelében. Itt a bátrabbak már a hajóról a vízbe vetették magukat, a megfontoltabbak pedig megvárták, míg egy lépcsősoron keresztül ereszkedhetnek le a mélybe. Az itteni víz érdekessége, hogy vulkáni hordalékkő és gázbuborékok között úszkálhat az ember. Fél óra fürdőzés után egy következő szigetet érintettünk, méghozzá Thirassiat. Santorinihez hasonlóan itt is egy hosszú meredek utat kell megtenni, míg az ember felér a városba (állítólag 600 lépcsőfok - én nem számoltam meg, de elképzelhetőnek találom). Ezt az utat ki-ki kedve szerint gyalog, illetve szamárháton járhatja meg. Itt egy ebéd után visszaindultunk Santorinire, a nap utolsó megállóhelyére, Oia-ra. Ez Santorini legészakibb városa. Itt is fel kellett küzdeni magunkat a magas sziklafalon vezető úton, aztán körbejártuk a városkát, beültünk egy kávézóba, és ott vártuk a naplementét. És megérkezett... Hihetetlen, hogy mennyi ember gyűlt össze, körös - körül, mindenfelé (úton, kávézókban, házak tetején, ...) Gyönyörű volt a naplemente. Ez volt egyben a nap lezárása is. Ezután már csak haza mentünk, és ágynak dőltünk.
Következő nap a sziget keleti részére buszoztunk a szingapúriakkal, méghozzá Kamariba, aminek az a jellegzetessége, hogy fekete homokos tengerpartja van:)... Itt töltöttük a délelőttöt, majd visszamentünk Firaba, és megnéztük a várost nappal is. Este pedig búcsút mondtunk a szigetnek, és éjjel 11-kor ismét kompra szálltunk, és hazajöttünk.
Nem sok időt tölthettünk ott, hisz a vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk/voltunk, mindenesetre a legszebb élményeim egyike közé tartozik ez a pár nap... Így utólag is köszönöm a családomnak, akik anyagilag biztosították, hogy eljussak oda, illetve az utitársaimnak, szingapúri lányoknak, ..., akikkel nagyon jó volt együtt lenni.
