2009. május 25., hétfő

Meteora 05. 24.

A hosszú várakozás után sikerült végre eljutnom Görögország egyik legszebb helyére, a Meteorákhoz. Az egyik "legjobb" időpontot választottuk ehhez, az eddig legmelegebb napot, amióta itt vagyok (pozitívum: lesz ez még így se:). 42, azaz negyvenkettő fok volt, amit még a városban mértek, hát akkor a magasban... Mindenesetre a kíváncsiságtól hajtva és dacolva a hőséggel, meghódítottuk a magas szirteket és 5 kolostorból 3-at kívül-belül megtekintettünk. A társaság már induláskor átalakult, ugyanis 6-an terveztük, amiből 2-en a meleg miatt visszamondták, az egyik francia srác pedig túl korainak találta a 8:30-as indulást, így maradtunk 3-an (görög-, francia lány és jómagam). A társalgás is meglehetősen érdekes volt, ugyanis nem volt olyan nyelv, amit mind a hárman "normálisan" beszéltünk volna... A görög lány a görög, francia és olasz nyelveket részesítette előnyben, a francia lány a francián kívül az angollal és picit a göröggel próbálkozott, nekem pedig fel kellett hagynom a némettel és bevetnem minden angol tudásomat illetve a passzív francia szókincsemet is:)... Szenzációs napban volt részünk minden szempontból, és sikerült jókat beszélgetnünk, bármennyire komplikáltnak is tűnik a dolog:)...

A fotók azonban többet mondanak minden szónál, úgyhogy álljon itt egy, a többit a képek között találjátok...




2009. május 16., szombat

Az elmúlt 3 hét "in a nutshell"

Itt is elközelgett az az idő, amikor komolyabban neki kell állni a tanulásnak... Bár nálunk majd csak június 2. hetétől kezdődik a vizsgaidőszak, addig még sok minden van... Mivel az otthoni egyetemen is vettem fel szemináriumokat és előadásokat, arra is beadandók vannak/voltak. A legfontosabb és legérdekesebb viszont, hogy elkezdtem hospitálni a Goethe Intézetben (szombatonként 9:30-13:00:)... A csoport eredetileg 17 főből áll 12-14 évesek, nagyon édesek. A1 - A2 szint között vannak, tehát már egyszerű mondatokban tudnak beszélni, és megértik, amit a tanár mond nekik. A tanárnő osztrák, de egy görög férfihez ment feleségül, így itt élnek. Szenzációs órákat tart, a jó kedve nem fogyatkozik az óra végéig, és már a legelejétől engem is bevont, úgyhogy egész sokféle dolgot kipróbálhattam. (Javítottam házi feladatot, írattam tesztet velük, próba nyelvvizsgáztattuk őket, mivel arra készülnek...) Ami nagyon fura, hogy mivel az egyetlen közös nyelvünk a német, így ha valamit nem értettek, akkor többször át kellett fogalmazni a mondatokat, példákat hozni, leegyszerűsíteni, nem mint otthon, hogy akkor elmondom magyarul, aztán "alles klar".
Máj. 14-én színházban voltam, mert az évfolyamtársaim adtak elő egy darabot "Brecht: Glotzt nicht so romantisch!" címmel. Brecht életét játszották el a művei alapján. Nagyon érdekes volt. Ami azonban megdöbbentett, hogy Szigeti tanár úr (a Pázmányról) is ott volt. Nem tudom, ki lepődött meg jobban, ő, vagy én:)...






Máj. 15. ERASMUS DAY
Első programként a különböző országok mutathatták be az otthoni egyetemüket. Nagyon érdekes volt, bár páran semmit nem készültek, csak kiálltak és makogtak valamit angolul. A magyarok közül senki nem volt jelen, pedig mint megtudtam, rajtam kívül még 3 magyar (2 fiú és 1 lány) biztos van itt Erasmussal Szalonikiben. Mindenesetre voltak, akik kis videóval, prezentációval mutatták be az országukat, városukat, egyetemüket.
Ezután vacsora következett az egyetem udvarán (ahol összefutottam az egyik magyar sráccal), majd görög néptánc bemutató, és buli. Rengeteg ismerős és új arc, ismerkedés, jó zene, szuper idő...





Ezek voltak a 3 hét legfontosabb eseményei. Amúgy meg mindig van valami, pl: spanyol-, görög vacsora (lassan én következem a magyarral:), eurovision megnézése görög körökben, és tanulás, tanulás,"görbe este", tanulás, tanulás... Kezd unalmassá válni:P...
Az idő 2 hete 32 fok körül van, és még nem voltam a tengerparton:(... Itt Szalonikiben ugyanis nem lehet fürdeni, úgyhogy el kell utazni kicsit távolabb, amire rövidesen sort kell, hogy kerítsek, különben nem élem túl a nagyvárosi nagy meleget:)...

2009. május 15., péntek

Görögország contra Portugália

Már 3 hét leírásával adós vagyok, amit behozni sajnos nem fogok tudni, de azért a hétvégén majd pár érdekesebb eseményt megosztok veletek az elmúlt időből.

Most azonban Zita egyik márciusi blog-bejegyzésére szeretnék reagálni, mert nem hagy nyugodni...
Aki nem ismerné Zitut annak röviden annyit róla, hogy ő is azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek a baráti társaságát bővítem (de az is lehet, hogy ezzel a kapcsolattal én jártam jobban...:), mindenesetre ezt a félévet ő is Erasmussal külföldön tölti (Portugália).
Szóval az ő kiemelt pontjai alapján leírom én is, hogy milyen ezeken a területeken Görögország...
  • Tiszta utcák: ez itt abban merül ki, hogy minden éjszaka jár a kukás autó. Nálunk fél 2 - 2 körül ürítik a kukákat. Már maga ez a tény is elég nehezen megszokható, főleg ha az ember az első emeleten lakik utcára néző ablakokkal, hát még ha ez Görögországban van. Ugyanis a görög ember ezt a tevékenységet is élvezi, és nem épp visszafogott, másokra tekintettel levő hangerővel beszélget munkája során. Bernd, a lakótársam szokott így elköszönni, ha néha a konyhai beszélgetés és teázás kicsit belenyúlik az éjszakába: "Der Müllwagen ist angekommen, ich muss ins Bett... Gute Nacht!"
  • Drága okosodás: ellentétben Portugáliával itt a diákokat nagyon "megbecsülik". Az egyetemen ingyen kapják a tankönyveiket (én is 8 könyvvel lettem gazdagabb:), a közlekedés is olcsóbb (pl. felnőtteknek 0,50, míg a diákoknak 0,25 euro egy buszjegy) és minden múzeumba ingyen lehet bejutni diákigazolvány felmutatásával.
  • Közlekedés: veszélyes!!! Az embernek akkor sem szabad körülnézés nélkül lelépnie az úttestre, ha zöld van, ugyanis ez a kocsisokat abszolút nem érdekli (de még a buszsofőrt sem). A nyomulás itt is megfigyelhető (nem várják meg, amíg az emberek kiszállnak, hanem nyomulnak befelé). Metró még nincs a városban, de már épül (kíváncsi vagyok, a miénk vagy az itteni készül el előbb:).
  • Menza: "Mindent a diákokért" jeligével Görögországban napi kétszer ingyenes a meleg étkezés. 2 menüből lehet választani, és mindig van egy fő fogás vmilyen salátával (még a leves mellé is adnak), ami általában uborkasaláta, és valamilyen desszert (legtöbbször alma, vagy narancs, de sokszor van jellegzetes görög süti is, ami általában olyan szirupos, hogy inkább lemondasz róla, és néha fagyi:). Állítom, hogy Szalonikiben az egyik legérdekesebb hely a menza (páran már gondolkodtunk rajta, hogy kérelmezzük, vegyék fel a város nevezetességei közé...:) Nagyon fura "figurákkal" lehet találkozni, a fiúk a cirkuszi zsonglőröket lepipáló ügyességgel próbálnak 3-4 adag étellel eljutni a helyükig, de vannak olyanok is, akik valószínűleg az egész családot egész hétre ellátják gyümölccsel, annyi almát vagy narancsot pakolnak a tálcájukra. Ez természetesen mind megengedett. Érdekesség még a tapsvihar... Az elején nem tudtam, miért tapsol az egész étkező kb. negyed óránként, de mikor valaki mellettem ejtette le a tálcáját a földre, megértettem. Ilyenkor mindenki megtapsolja a kis "ügyetlenkét". Ez az elején még vicces, de már lassan 4 hónapja elég kiakasztó... Ja, és azt gondolom mondanom sem kell, hogy a legjobb hely az ismerkedésre...
    Az utat nem lehet eltéveszteni, hiszen 12 és 3 között, illetve este 6-tól 9-ig, az emberek csoportokba verődve, gyors tempóban és korgó gyomorral vonulnak enni. Velünk is többször előfordult már, hogy ketten indultunk az egyetemről, és 6-7-en érkeztünk meg a "lexki"-hez.
  • Divat: ehhez a ponthoz tipikusan görög stílust nem tudok mondani. Amit viszont érdekes volt megfigyelni: februárban a +5-6 fokban sokan nyári balett cipőben jártak. Kíváncsi voltam, mit fognak felvenni ezek a személyek a 32 fokban. Nem nehéz kitalálni... Először én sem hittem, de így van - csizmát!!! Majd egyszer lehet utánajárok, mi ebben a ráció...
  • Clubok, kávéházak: A görögök csak olyan szórakozóhelyeket részesítenek előnyben, ahol akkora a tömeg, hogy szinte már állni sem lehet, és ha olyan hangos a zene, hogy nem lehet hallani egymás hangját. Tehát ha 1-1 kávézóban csak pár ember tartózkodik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem görögök, és nem szabad azt gondolnunk, hogy nem jó hely, mert "senki" nem megy oda...

2009. április 28., kedd

Korfu (ápr. 22 -26.)

A húsvéti szünet 2. hetében 3 barátnőmmel (egy görög, egy német és egy holland) elutaztunk Korfura. Odafelé végig borongós volt az idő, sőt néhol zuhogott, ami kicsit elvette a kedvünket, mert szép időre számítottunk. Mikor azonban a komp elindult, lehetett látni, hogy hagyjuk el a sötét felhőket, és a tiszta ég felé vesszük az irányt. Kb. 1,5 óra kompút után megérkeztünk Korfura, Korfu városába. Gyorsan lepakoltuk a cuccokat és elmentünk várost nézni. Megéhezve egy árust kérdeztünk, milyen helyet tud ajánlani, ami nem túl drága. Egy eldugott kis éttermet javasolt, ami tényleg olcsó volt, nagyon finom görög ételeket ettünk, és tele volt fiatallal.
Másnap elmentünk Achilleonba ( Sissy nyári villája található itt). Gyönyörű hely... Aztán visszafelé a buszon azt hallottuk, hogy mögöttünk pár fiatal arról beszélget, hogy hová menjenek este vacsorázni. Még nálunk volt a tegnapi "térkép", amit a bácsika rajzolt nekünk, így azt odaadtuk nekik, tovább ajánlva a hangulatos kis helyet. Épp megérkeztünk Korfura, amikor azt mondták, hogy mennek tovább és megnéznek egy kis szigetet, így mi is velük mentünk. Kiderült, hogy ők is Szalonikiből jönnek, ráadásul ugyanarról az egyetemről, mint mi. Az amúgy is nemzetközi csapat így tehát kibővült egy brit és egy görög fiúval, illetve egy francia és egy török lánnyal (akinek mellesleg nagyon furcsa neve van, ugyanis Sultan-nak hívják). Tehát közösen elmentünk, és megnéztük a Kanóni kilátóhelyet, a kis szigeten fekvő Panajia Vlahérna bizánci kolostortemplomot és a Pontikoníszi-szigetecskét, amit "egér-szigetnek" is neveznek. A hagyomány szerint a sziget tulajdonképpen az a phaiák hajó, amely Odüsszeuszt visszavitte hazájába, és amelyet Poszeidon bosszúból kősziklává változtatott. Jelenleg azonban egy 13. századi kolstor áll rajta ciprusokkal körülvéve.
Este pedig szintén elmentünk velük vacsorázni. Zuhogott az eső, tele volt az étterem, így csak kint fértünk el, hideg volt, de a hangulat szuper volt:)
Ápr. 24-én Paleokasztritszát vettük célpontul, amely a sziget nyugati part egyik hegyfokán terül el. Gyönyörű a kilátás, a 18. századi kolostor, és a tenger. Ilyen gyönyörű kék - és a másik helyen meg zöld tengert még életemben nem láttam. Du. visszatérve Korfuba még megnéztük I.Ferenc József kertjét és kis rezidenciáját.
A szombatot a városban töltöttük, és megnézünk annyi nevezetességet, amennyit csak tudtunk, illetve búcsúestét csaptuk egy kávézóban:).
Vasárnap reggel láttuk a napfelkeltét, búcsút mondtunk a szép kis szigetnek és haza indultunk.
(a képek is felkerülnek a héten...)

2009. április 19., vasárnap

egy kis "magyar sziget" Athénban

Ápr. 14-én elutaztam a fővárosba. A szállás érdekesen alakult, ugyanis még március elején megláttam az egyik ismerősöm iwiw-es klubjai között a "görögországi magyarok"-at. Feliratkoztam ide, ahol az egyik bejegyzés egy magyar lány segítségkérése volt, aki kicsit megszeppent az első megpróbáltatásoktól, és segítséget kért... Én írtam neki, hogy bár Szaloniki Athéntől kicsit távol van, de amiben tudok, szívesen segítek neki. Ekkor elkezdtünk mailezni, és kölcsönösen felajánlottuk egymásnak a szállásunkat... Na, én ezt egyből meg is ragadtam, és lementem "meglátogatni"... 4 napig voltam Athénban, ahol is többé-kevésbé megnéztük a várost, illetve "ápoltuk" magyarságunkat:). Ez alatt azt kell érteni, hogy rengeteget beszéltünk magyarul:), finom magyar ételeket főztünk (paprikás krumpli hazai kolbásszal, lecsó, sőt még nagy örömömre 1-1 túró rudi is előkerült a mélyhűtőből:), magyar filmeket néztünk, és eszmét cseréltünk arról, milyen egy magyarnak Görögországban.
Bár Nóri nem vallásos, együtt mentünk a húsvéti szertartásokra, ugyanis a húsvét - hiába katolikus - az orthodoxhoz hasonlóan ezen a héten van. itt Most hallottunk először görögül misét, (ugyanis Szalonikiben mindig angol nyelvűre megyek) nagyon érdekes volt, főleg, hogy pár orthodox vonást is meg lehetett figyelni benne.
Hazafelé egy idős néni mellé ültem, aki annyira megörült, hogy tud beszélni valakivel, hogy egyből elkezdett kérdezgetni. A szokásos bemutatkozás után (hogy hívnak, honnan jövök, mit tanulok, miért vagyok itt, stb.) a görög tudásom csődöt mondott, de a néni annyira belejött, hogy miután mondtam neki, hogy angolul, vagy németül tudok, erőt vett magán, és elkezdett angolul próbálkozni. Na ebből az lett, hogy az első 1-2 szót elmondta angolul, aztán átváltott görögre, és mellé úgy gesztikulált, hogy végül mindent megértettem, amit mondani akart:)...

2009. április 9., csütörtök

Isztambul (ápr. 2 - 5.)

Az elmúlt hétvégét kicsit meghosszabbítottuk, és elutaztunk abba a városba, amiről a Hungária így énekel: http://www.youtube.com/watch?v=dT9066Lh6tg
Természetesen mi nem csak a bazárok csalogató portékáinak engedelmeskedtünk, hanem sok más csodálatos élményben is részünk volt.
Csütörtökön este indultunk, és az éjszakát átutaztuk. Reggel 8 körül értünk oda, amikor is egyből átszálltunk egy hajóra, és áthajókáztunk a
Boszporuszon, először az európai oldalhoz, majd az ázsiai oldalhoz közelebb. A városnézést a Dolmabaçe Sarayı megtekintésével folytattuk. ( I. Abdul Medzsid szultán építtette 1843 és 1856 között a Boszporusz európai oldalán. Nevét onnan kapta, hogy a hely, ahol épült, eredetileg egy öböl volt, amit aztán feltöltöttek (dolma = töltött), és helyére kertet (bahçe) építettek. Az épület alapterülete 45000 m2, 285 szoba, 46 terem, 6 fürdő és 68 mellékhelyiség van benne. Három fő részből áll: Selamlık (a férfiak területe), Muayede Salonu (dísztermek) és a Hárem (női lakosztály).A Dolmabaçe Palotában található Atatürk szobája, és az az ágy is, amiben az államférfi meghalt. Ezen kívül másik nevezetessége a helynek a trónterem közepén függő, a világ legsúlyosabb csillárja (4000 kg, 750 gyertyát tart). Ebben a teremben nyitotta meg egyébként II. Abdülhamit az ország első parlamenti ülését és Atatürköt is itt ravatalozták fel. A palota 1923-ig az utolsó 6 szultán lakhelye volt.)
Mindezek után egy buszos városnézést követve lepakoltunk a hotelben. Itt a görögök annyira elfáradtak, hogy 3 óra "csendes pihenőt" tartottak, amitől kezdett elszállni az agyam, de szerencsére a holland barátnőm kíséretében mi a fáradtságunk ellenére nekiindultunk, és bebarangoltuk a hotel környékét, ahol szintén érdekes dolgokat fedeztünk fel. 5-kor találkoztunk az idegenvezetővel, aki 3/4 óra késéssel érkezett (látod, Zita, nem csak a portugál emberek ilyenek...). Ekkor elindultunk gyalog egy kis városnézésre. Szegény görögök itt sem bírták sokat, ugyanis 2 óra múlva már egy kávézóban ültünk. Itt legalább kipróbáltunk 1-2 török specialitást ( török kávé, almatea és baklava).
Szombaton reggeli után felkerekedtünk és a történelmi negyed felé vettük az irányt. Itt megnéztük az Aya Sophiát ( Az első templomot II. Konstantin (Nagy Konstantin fia) építtette 325-360 között egy kis pogány templom helyén. Ez aztán 404-ben leégett, amit II. Theodosius újjáépíttetett. Ezt az új bazilikát 425-ben avatták fel, de alig több, mint száz év múlva, 532-ben a Nika felkelés során lerombolták. A jelenleg is látható épületet Justinianus császár építtette 532-537-ig. Az építkezésen 5 évig száz építőmester és tízezezer építőmunkás dolgozott. Építőanyagként fát egyáltalán nem, ehelyett inkább kész oszlopokat és faragott márványokat használtak (ezek közül néhány Heliopolisból és a Delphoi templomból származik!). A kupolateret tartó négy homokkő pillér összeforrasztásához nem habarcsot használtak, hanem ónt. Az épület szinte földrengésbiztos (7,5-ös földrengést is túlélt már). Ezt úgy érték el, hogy a mészkő alapú habarcshoz vulkáni hamut adagoltak, ami reakcióba lépve a mészkővel és vízzel olyan szövetet alkotott, ami képes elnyelni a szeizmikus hullámokat. Ez az anyag nagyon hasonló a csak 1824-ben megjelent portlandcementhez. A templom összes alapterülete meghaladja a 7570 négyzetmétert, így a világ negyedik legnagyobb temploma. Ezt követően hosszú évszázadokig volt az ortodox egyház fő bazilikája, mígnem a 13. század elején a keresztesek római katolikus templommá alakították át. Nem sokkal később a törökök 1453-ban elfoglalták, és a keresztény templomot iszlám imahellyé alakították, minareteket építettek hozzá, és bevakolták a mozaikjait (mivel az iszlám tiltja az ilyesfajta emberábrázolást). A mozaikok között egyébként található egy magyar vonatkozású is: Szent László királyunk lánya, Irene (eredeti neve Piroska) látható rajta, akit 16 éves korában adtak feleségül I. Komnenos bizánci császár fiához. Az Ayasofya-t 1934-ben aztán Atatürk (minden török atyja) Ayasofya Múzeum néven megnyitotta a nagyközönség számára. )
Ezzel szemben található a híres Kék mecset (Egyéb ismert nevei: Blue Mosque, Sultanahmet Camii, I. Sultan Akimet mecset. A Kék mecset elnevezést a belső falait borító kék és fehér növényi motívumokat ábrázoló csempék után kapta. I. Ahmed (Ahmet) szultán építtette egy Sedefhar Mehmet nevű építésszel 1609 és 1616 között. A mecsetet 6 minaret veszi körül, minden mecseten 3 párkány, ami az uralkodó szultánokat jelképezi. 30 kupoláját és 260 ablakát 26 márványoszlop tartja. Érdekesség, hogy 6 minaretje akkoriban csak a mekkai szent helynek volt, és hogy ők továbbra is egyedülállók maradjanak, felhúztak egy hetedik minaretet. A mecset Ottomán (oszmán) stílusban épült. Ennek jellemzője s négyzet alakú alapterület, középen főkupola, körülötte négy oldalt félkupolák, a négyzet csúcsain pedig még egy-egy kisebb kupola van. A Kék mecset egyik különlegessége az imafülkébe befalazott kődarab, ami a mekkai Kába-kőből származik. Másik érdekesség, hogy 1826-ban itt hírdették ki a janicsársereg megszűnését. A türbében fekszik I. Ahmed és testvérei II. Oszmán és II. Murád szultánok is. Bár ezer évvel később épült, mint a vele szemben álló Aya Sofia, egyik nem titkolt célja az volt, hogy demonstrálja, az iszlám építészek is képesek arra, amire a keresztények (az Aya Sofia eredetileg keresztény templom volt). És míg az Aya Sofia ma már csak múzeum, a Kék mecset még mindig iszlám imahelyként szolgál. Az épületbe való belépésnek szigorú szabályai vannak. A cipőt minden esetben le kell venni, illendő öltözetet kell viselni, a nőknek a hajukat el kell fedni.)
Ez a 2 mecset akkora, hogy az időnk nagy részét itt töltöttük, aztán volt még 3 óra szabad program, amikor is körbejártuk ezt a negyedet, és meglátogattuk a Grand Bazaar-t:)... Na, itt aztán úgy repül az idő, hogy alig hinné az ember. A megbeszélt találkozóra nem is értünk oda, hanem inkább gyalog vágtunk neki a török éjszakának.
Vasárnap már nem sok mindent csináltunk, a nap legnagyobb része a hazaúttal telt.
Gyönyörű a város, csodaszép idő, fergeteges 4 csillagos szállás, szuper társaság, de egyetlen nagy probléma: az idegenvezető, akitől hülyét kaptunk, de hát nem lehet minden tökéletes...

Elnézést, ha valakinek kifogása van a hosszú leírások miatt, de én nagyon érdekesnek találom őket, meg még rengeteg mást is, csak túl hosszú lenne mindent ide leírni, így próbáltam - amennyire lehet - rövidíteni:).



2009. március 29., vasárnap

Ezt a hetet már sokkal könnyebb volt átvészelni... Megszoktam a tanfolyamot, de talán az is közre játszott, hogy szerdán nemzeti ünnep volt, így volt egy nap pihenő. Mi azonban ezt a napot kirándulással töltöttük... Bernddel (német lakótársam) és a barátaival (4 német, 2 francia és 2 finn fiatal) elutaztunk Kasztóriába, és a környező hegyekbe, illetve az albán határhoz, ahol a Priszpa - tavakon keresztül átkukucskáltunk Albániába is.
Sajnos az idő nem kedvezett, mert esett az eső, de nem riadtunk vissza tőle, a hangulat annál jobb volt...
Sajnos a görög tanfolyamnak vége lett pénteken, az alapok megvannak, itt az ideje a hétköznapokban tanulni és gyakorolni:).

Most egy kis "pihenés", és utazás, jövő héten Istambulba megyek ("Óó, Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul, Ahol tárva-nyitva a sok bazár, Csacska szívem arra vár".), aztán a tavaszi szünetre is vannak tervek, mert az nálunk 2 hetes lesz, aztán jön a köv. "megmérettetés", a Goethe Intézetbe kell majd járnom hospitálni, de ez mind nagyon izgalmas lesz:)