Isztambul (ápr. 2 - 5.)

Az elmúlt hétvégét kicsit meghosszabbítottuk, és elutaztunk abba a városba, amiről a Hungária így énekel: http://www.youtube.com/watch?v=dT9066Lh6tg
Természetesen mi nem csak a bazárok csalogató portékáinak engedelmeskedtünk, hanem sok más csodálatos élményben is részünk volt.
Csütörtökön este indultunk, és az éjszakát átutaztuk. Reggel 8 körül értünk oda, amikor is egyből átszálltunk egy hajóra, és áthajókáztunk a Boszporuszon, először az európai oldalhoz, majd az ázsiai oldalhoz közelebb. A városnézést a Dolmabaçe Sarayı megtekintésével folytattuk. ( I. Abdul Medzsid szultán építtette 1843 és 1856 között a Boszporusz európai oldalán. Nevét onnan kapta, hogy a hely, ahol épült, eredetileg egy öböl volt, amit aztán feltöltöttek (dolma = töltött), és helyére kertet (bahçe) építettek. Az épület alapterülete 45000 m², 285 szoba, 46 terem, 6 fürdő és 68 mellékhelyiség van benne. Három fő részből áll: Selamlık (a férfiak területe), Muayede Salonu (dísztermek) és a Hárem (női lakosztály).A Dolmabaçe Palotában található Atatürk szobája, és az az ágy is, amiben az államférfi meghalt. Ezen kívül másik nevezetessége a helynek a trónterem közepén függő, a világ legsúlyosabb csillárja (4000 kg, 750 gyertyát tart). Ebben a teremben nyitotta meg egyébként II. Abdülhamit az ország első parlamenti ülését és Atatürköt is itt ravatalozták fel. A palota 1923-ig az utolsó 6 szultán lakhelye volt.)
Mindezek után egy buszos városnézést követve lepakoltunk a hotelben. Itt a görögök annyira elfáradtak, hogy 3 óra "csendes pihenőt" tartottak, amitől kezdett elszállni az agyam, de szerencsére a holland barátnőm kíséretében mi a fáradtságunk ellenére nekiindultunk, és bebarangoltuk a hotel környékét, ahol szintén érdekes dolgokat fedeztünk fel. 5-kor találkoztunk az idegenvezetővel, aki 3/4 óra késéssel érkezett (látod, Zita, nem csak a portugál emberek ilyenek...). Ekkor elindultunk gyalog egy kis városnézésre. Szegény görögök itt sem bírták sokat, ugyanis 2 óra múlva már egy kávézóban ültünk. Itt legalább kipróbáltunk 1-2 török specialitást ( török kávé, almatea és baklava).
Szombaton reggeli után felkerekedtünk és a történelmi negyed felé vettük az irányt. Itt megnéztük az Aya Sophiát ( Az első templomot II. Konstantin (Nagy Konstantin fia) építtette 325-360 között egy kis pogány templom helyén. Ez aztán 404-ben leégett, amit II. Theodosius újjáépíttetett. Ezt az új bazilikát 425-ben avatták fel, de alig több, mint száz év múlva, 532-ben a Nika felkelés során lerombolták. A jelenleg is látható épületet Justinianus császár építtette 532-537-ig. Az építkezésen 5 évig száz építőmester és tízezezer építőmunkás dolgozott. Építőanyagként fát egyáltalán nem, ehelyett inkább kész oszlopokat és faragott márványokat használtak (ezek közül néhány Heliopolisból és a Delphoi templomból származik!). A kupolateret tartó négy homokkő pillér összeforrasztásához nem habarcsot használtak, hanem ónt. Az épület szinte földrengésbiztos (7,5-ös földrengést is túlélt már). Ezt úgy érték el, hogy a mészkő alapú habarcshoz vulkáni hamut adagoltak, ami reakcióba lépve a mészkővel és vízzel olyan szövetet alkotott, ami képes elnyelni a szeizmikus hullámokat. Ez az anyag nagyon hasonló a csak 1824-ben megjelent portlandcementhez. A templom összes alapterülete meghaladja a 7570 négyzetmétert, így a világ negyedik legnagyobb temploma. Ezt követően hosszú évszázadokig volt az ortodox egyház fő bazilikája, mígnem a 13. század elején a keresztesek római katolikus templommá alakították át. Nem sokkal később a törökök 1453-ban elfoglalták, és a keresztény templomot iszlám imahellyé alakították, minareteket építettek hozzá, és bevakolták a mozaikjait (mivel az iszlám tiltja az ilyesfajta emberábrázolást). A mozaikok között egyébként található egy magyar vonatkozású is: Szent László királyunk lánya, Irene (eredeti neve Piroska) látható rajta, akit 16 éves korában adtak feleségül I. Komnenos bizánci császár fiához. Az Ayasofya-t 1934-ben aztán Atatürk (minden török atyja) Ayasofya Múzeum néven megnyitotta a nagyközönség számára. )
Ezzel szemben található a híres Kék mecset (Egyéb ismert nevei: Blue Mosque, Sultanahmet Camii, I. Sultan Akimet mecset. A Kék mecset elnevezést a belső falait borító kék és fehér növényi motívumokat ábrázoló csempék után kapta. I. Ahmed (Ahmet) szultán építtette egy Sedefhar Mehmet nevű építésszel 1609 és 1616 között. A mecsetet 6 minaret veszi körül, minden mecseten 3 párkány, ami az uralkodó szultánokat jelképezi. 30 kupoláját és 260 ablakát 26 márványoszlop tartja. Érdekesség, hogy 6 minaretje akkoriban csak a mekkai szent helynek volt, és hogy ők továbbra is egyedülállók maradjanak, felhúztak egy hetedik minaretet. A mecset Ottomán (oszmán) stílusban épült. Ennek jellemzője s négyzet alakú alapterület, középen főkupola, körülötte négy oldalt félkupolák, a négyzet csúcsain pedig még egy-egy kisebb kupola van. A Kék mecset egyik különlegessége az imafülkébe befalazott kődarab, ami a mekkai Kába-kőből származik. Másik érdekesség, hogy 1826-ban itt hírdették ki a janicsársereg megszűnését. A türbében fekszik I. Ahmed és testvérei II. Oszmán és II. Murád szultánok is. Bár ezer évvel később épült, mint a vele szemben álló Aya Sofia, egyik nem titkolt célja az volt, hogy demonstrálja, az iszlám építészek is képesek arra, amire a keresztények (az Aya Sofia eredetileg keresztény templom volt). És míg az Aya Sofia ma már csak múzeum, a Kék mecset még mindig iszlám imahelyként szolgál. Az épületbe való belépésnek szigorú szabályai vannak. A cipőt minden esetben le kell venni, illendő öltözetet kell viselni, a nőknek a hajukat el kell fedni.)
Ez a 2 mecset akkora, hogy az időnk nagy részét itt töltöttük, aztán volt még 3 óra szabad program, amikor is körbejártuk ezt a negyedet, és meglátogattuk a Grand Bazaar-t:)... Na, itt aztán úgy repül az idő, hogy alig hinné az ember. A megbeszélt találkozóra nem is értünk oda, hanem inkább gyalog vágtunk neki a török éjszakának.
Vasárnap már nem sok mindent csináltunk, a nap legnagyobb része a hazaúttal telt.
Gyönyörű a város, csodaszép idő, fergeteges 4 csillagos szállás, szuper társaság, de egyetlen nagy probléma: az idegenvezető, akitől hülyét kaptunk, de hát nem lehet minden tökéletes...

Elnézést, ha valakinek kifogása van a hosszú leírások miatt, de én nagyon érdekesnek találom őket, meg még rengeteg mást is, csak túl hosszú lenne mindent ide leírni, így próbáltam - amennyire lehet - rövidíteni:).