Ápr. 14-én elutaztam a fővárosba. A szállás érdekesen alakult, ugyanis még március elején megláttam az egyik ismerősöm iwiw-es klubjai között a "görögországi magyarok"-at. Feliratkoztam ide, ahol az egyik bejegyzés egy magyar lány segítségkérése volt, aki kicsit megszeppent az első megpróbáltatásoktól, és segítséget kért... Én írtam neki, hogy bár Szaloniki Athéntől kicsit távol van, de amiben tudok, szívesen segítek neki. Ekkor elkezdtünk mailezni, és kölcsönösen felajánlottuk egymásnak a szállásunkat... Na, én ezt egyből meg is ragadtam, és lementem "meglátogatni"... 4 napig voltam Athénban, ahol is többé-kevésbé megnéztük a várost, illetve "ápoltuk" magyarságunkat:). Ez alatt azt kell érteni, hogy rengeteget beszéltünk magyarul:), finom magyar ételeket főztünk (paprikás krumpli hazai kolbásszal, lecsó, sőt még nagy örömömre 1-1 túró rudi is előkerült a mélyhűtőből:), magyar filmeket néztünk, és eszmét cseréltünk arról, milyen egy magyarnak Görögországban.
Bár Nóri nem vallásos, együtt mentünk a húsvéti szertartásokra, ugyanis a húsvét - hiába katolikus - az orthodoxhoz hasonlóan ezen a héten van. itt Most hallottunk először görögül misét, (ugyanis Szalonikiben mindig angol nyelvűre megyek) nagyon érdekes volt, főleg, hogy pár orthodox vonást is meg lehetett figyelni benne.
Hazafelé egy idős néni mellé ültem, aki annyira megörült, hogy tud beszélni valakivel, hogy egyből elkezdett kérdezgetni. A szokásos bemutatkozás után (hogy hívnak, honnan jövök, mit tanulok, miért vagyok itt, stb.) a görög tudásom csődöt mondott, de a néni annyira belejött, hogy miután mondtam neki, hogy angolul, vagy németül tudok, erőt vett magán, és elkezdett angolul próbálkozni. Na ebből az lett, hogy az első 1-2 szót elmondta angolul, aztán átváltott görögre, és mellé úgy gesztikulált, hogy végül mindent megértettem, amit mondani akart:)...
Bár Nóri nem vallásos, együtt mentünk a húsvéti szertartásokra, ugyanis a húsvét - hiába katolikus - az orthodoxhoz hasonlóan ezen a héten van. itt Most hallottunk először görögül misét, (ugyanis Szalonikiben mindig angol nyelvűre megyek) nagyon érdekes volt, főleg, hogy pár orthodox vonást is meg lehetett figyelni benne.
Hazafelé egy idős néni mellé ültem, aki annyira megörült, hogy tud beszélni valakivel, hogy egyből elkezdett kérdezgetni. A szokásos bemutatkozás után (hogy hívnak, honnan jövök, mit tanulok, miért vagyok itt, stb.) a görög tudásom csődöt mondott, de a néni annyira belejött, hogy miután mondtam neki, hogy angolul, vagy németül tudok, erőt vett magán, és elkezdett angolul próbálkozni. Na ebből az lett, hogy az első 1-2 szót elmondta angolul, aztán átváltott görögre, és mellé úgy gesztikulált, hogy végül mindent megértettem, amit mondani akart:)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése