Egy laza hét...
Nem volt a héten egyetem, ugyanis karnevál ünnep van, nálunk viszont már böjt, úgyhogy én nem mentem sehova. Bernd (lakótársam) és a barátai elmentek vidékre, ahol áll. az egyik legszebb a karnevál, de mikor visszatérvén kérdeztem tőle, milyen volt, azt mondta, hogy nem hagytam ki semmi különöset...
Hétfőn szintén vele és egy német lánnyal egy fél napra elhagytuk a nagy város zaját, és az egyik közeli hegyet hódítottuk meg. Végre egy kis természet:)... Nagyon jó volt barangolni, a szép kilátásban gyönyörködni. A hegy teteje felé haladva még hó is volt. (innen készítettem a tájképeket Szalonikiről, amiket már múlt héten felraktam a többi közé)
Van egy jó hírem: a hőmérséklet elérte a 3 héttel ezelőtt várt szintet, azaz 18 fok fölé emelkedett, 1-2 nap elérte 20 fokot is:). Ennek úgy megörültem, hogy minden este lementem sétálni a tengerpartra. 2 alkalommal teljesen tiszta volt az ég, gyönyörű naplementében volt részem:).
Pénteken egy kedves barátnőmmel (Eleni, aki görög, de 18 éves koráig Németországban élt) átrendeztük a szobámat. Majd erről is lesznek képek.
Március 6-9 volt itt Szalonikiben egy óriási vásár/rendezvény, ahol egész Görögországról jöttek az emberek bemutatni az egyes standoknál az országuk legfinomabb ételeit és italait.
Szombaton mi is elmentünk megnézni, és belekóstolni:). Szerencsére a külföldiek ingyen bemehettek. NA most jön az a rész, amit írásban nem lehet kifejezni... Rengeteg enni-, innivaló, főleg borok, sajtok, olívabogyó, tészták, tenger gyümölcsei, húsok (pl: az általam nagyon kedvelt gyros, ami össze sem hasonlítható az otthonival), ... Ami különleges volt számomra, az a Metaxás, mézes, narancsos palacsinta, és a strucc hús. Nekem viszont a kedvenceim még mindig a különféle sajtok (főleg a feta) és hozzá a finomabbnál finomabb borok voltak.
Este 8-kor zárt, addig ott voltunk, én a végén már csak nézelődtem, mert semmi nem fért belém.
Nem volt a héten egyetem, ugyanis karnevál ünnep van, nálunk viszont már böjt, úgyhogy én nem mentem sehova. Bernd (lakótársam) és a barátai elmentek vidékre, ahol áll. az egyik legszebb a karnevál, de mikor visszatérvén kérdeztem tőle, milyen volt, azt mondta, hogy nem hagytam ki semmi különöset...
Hétfőn szintén vele és egy német lánnyal egy fél napra elhagytuk a nagy város zaját, és az egyik közeli hegyet hódítottuk meg. Végre egy kis természet:)... Nagyon jó volt barangolni, a szép kilátásban gyönyörködni. A hegy teteje felé haladva még hó is volt. (innen készítettem a tájképeket Szalonikiről, amiket már múlt héten felraktam a többi közé)
Van egy jó hírem: a hőmérséklet elérte a 3 héttel ezelőtt várt szintet, azaz 18 fok fölé emelkedett, 1-2 nap elérte 20 fokot is:). Ennek úgy megörültem, hogy minden este lementem sétálni a tengerpartra. 2 alkalommal teljesen tiszta volt az ég, gyönyörű naplementében volt részem:).
Pénteken egy kedves barátnőmmel (Eleni, aki görög, de 18 éves koráig Németországban élt) átrendeztük a szobámat. Majd erről is lesznek képek.
Március 6-9 volt itt Szalonikiben egy óriási vásár/rendezvény, ahol egész Görögországról jöttek az emberek bemutatni az egyes standoknál az országuk legfinomabb ételeit és italait.
Szombaton mi is elmentünk megnézni, és belekóstolni:). Szerencsére a külföldiek ingyen bemehettek. NA most jön az a rész, amit írásban nem lehet kifejezni... Rengeteg enni-, innivaló, főleg borok, sajtok, olívabogyó, tészták, tenger gyümölcsei, húsok (pl: az általam nagyon kedvelt gyros, ami össze sem hasonlítható az otthonival), ... Ami különleges volt számomra, az a Metaxás, mézes, narancsos palacsinta, és a strucc hús. Nekem viszont a kedvenceim még mindig a különféle sajtok (főleg a feta) és hozzá a finomabbnál finomabb borok voltak.
Este 8-kor zárt, addig ott voltunk, én a végén már csak nézelődtem, mert semmi nem fért belém.
A misékről talán még nem írtam... Ha jól tudom, egyetlen katolikus templom van a városban, meg rengeteg orthodox. A jelenlegi albérletemtől ez kb. 45 percre van gyalog. Minden vasárnap ide járok, mert hála Istennek, ez angolul van, így valamennyit értek is belőle. Szerencsére az állandó részek, az énekek és az olvasmányok ki vannak rendszeresen nyomtatva, így lehet követni. Amúgy kissé nehezen menne, ugyanis a pap Fülöp-szigeteki, nem kis akcentussal rendelkezik. A templomba járók 90%-a fekete. Az elején nagyon nehéz volt megszokni azt a "felszabadult" imamódot, ahogy ők imádkoznak, kissé kaotikusnak tűnt, de most már egyre könnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése