Bevallom, kicsit féltem a kijöveteltől, hiszen az erasmusos évfolyamtársaim már hónapokkal előre mindent elrendeztek, mindennek utánajártak, mindent lefoglaltak, ...
Én is próbáltam hasonlóan felkészülni a nagy útra, lefoglalni a szállást, utánanézni az egyetemi dolgoknak, de sehonnan sem kaptam választ.
Mint utóbb kiderült, ez a görög mentalitás... "mindent szép nyugodtan, ráérünk arra még", "csak semmi pánik", és hasonlók.
Többen tudják, hogy az egész szállás kérdés még az utolsó pillanatban sem volt egyértelmű.
Ráadásul végig izgultam az Bécs felé, hogy vajon fel engedik-e a repülőre a 20 kg-s súlykorlátozás ellenére a csomagom, vagy ott kell fél pillanat alatt eldöntenem, miket kell mégis itthon hagynom.
A kezdeti nehézségek ellenére azonban minden nagyon gördülékenyen ment.
Egy teljesen ismeretlen lány (Hannah - német erasmusos- akivel azóta is a legjobb a kapcsolatom) kijön elém a reptérre, megveszi nekem a buszjegyet, segít a cipekedésben és befogad az albérletébe. Itt töltöttem el az első 2 hetet, az első héten egy francia lány, a múlt héten pedig egy francia fiú társaságát is élvezve.
A görög egyetemben sem kellett csalódnom, ugyanis azért mentem ki 14-én, mert az írták, hogy 16-án kezdődik a semester, ennek ellenére 23-án volt az első órám.
Hannah és kedvese Christos (aki egyébként félig görög, félig egyiptomi, de 13 éves koráig Németo-ban éltek) mindenben segítségemre voltak... Ott voltak, mikor az egyetemi papírokat kellett intézni (term. mindent görögül), jöttek velem albérletet nézni, gondoskodtak nekem görög mobilról,megtanították a fontosabb görög kifejezéseket ...
És mindezt egy teljesen ismeretlennek, aki közben ismerőssé vált:).
Az időjárás nem éppen nekem kedvezett az elmúlt 2 hétben, ugyanis 7 fok körül mozgott a hőmérséklet, mindez a tavaszi ruhakollekcióval kicsit meredeknek tűnt, de mindent meg lehet oldani.
A görög életvitelhez az éjszakázás is hozzátartozik, az utóbbi 2 hétben sikerült teljesen átállnom az éjjel 2, 3-kor fekszem, 11 körül kelek verzióra.
A múlt hétvégén elhagytuk a nagy várost, és "vidékre" mentünk. Megnéztünk 2 kisvárost (képeket láthattok róla az albumomban). Jó volt látni az ország ezen oldalát is. Christos anyukája és testvére Vériában laknak, náluk szálltunk meg.
Az első hét tehát ismerkedéssel telt (város és neveztességei, lakótársak és barátaik, görög életvitel, ...)
Én is próbáltam hasonlóan felkészülni a nagy útra, lefoglalni a szállást, utánanézni az egyetemi dolgoknak, de sehonnan sem kaptam választ.
Mint utóbb kiderült, ez a görög mentalitás... "mindent szép nyugodtan, ráérünk arra még", "csak semmi pánik", és hasonlók.
Többen tudják, hogy az egész szállás kérdés még az utolsó pillanatban sem volt egyértelmű.
Ráadásul végig izgultam az Bécs felé, hogy vajon fel engedik-e a repülőre a 20 kg-s súlykorlátozás ellenére a csomagom, vagy ott kell fél pillanat alatt eldöntenem, miket kell mégis itthon hagynom.
A kezdeti nehézségek ellenére azonban minden nagyon gördülékenyen ment.
Egy teljesen ismeretlen lány (Hannah - német erasmusos- akivel azóta is a legjobb a kapcsolatom) kijön elém a reptérre, megveszi nekem a buszjegyet, segít a cipekedésben és befogad az albérletébe. Itt töltöttem el az első 2 hetet, az első héten egy francia lány, a múlt héten pedig egy francia fiú társaságát is élvezve.
A görög egyetemben sem kellett csalódnom, ugyanis azért mentem ki 14-én, mert az írták, hogy 16-án kezdődik a semester, ennek ellenére 23-án volt az első órám.
Hannah és kedvese Christos (aki egyébként félig görög, félig egyiptomi, de 13 éves koráig Németo-ban éltek) mindenben segítségemre voltak... Ott voltak, mikor az egyetemi papírokat kellett intézni (term. mindent görögül), jöttek velem albérletet nézni, gondoskodtak nekem görög mobilról,megtanították a fontosabb görög kifejezéseket ...
És mindezt egy teljesen ismeretlennek, aki közben ismerőssé vált:).
Az időjárás nem éppen nekem kedvezett az elmúlt 2 hétben, ugyanis 7 fok körül mozgott a hőmérséklet, mindez a tavaszi ruhakollekcióval kicsit meredeknek tűnt, de mindent meg lehet oldani.
A görög életvitelhez az éjszakázás is hozzátartozik, az utóbbi 2 hétben sikerült teljesen átállnom az éjjel 2, 3-kor fekszem, 11 körül kelek verzióra.
A múlt hétvégén elhagytuk a nagy várost, és "vidékre" mentünk. Megnéztünk 2 kisvárost (képeket láthattok róla az albumomban). Jó volt látni az ország ezen oldalát is. Christos anyukája és testvére Vériában laknak, náluk szálltunk meg.
Az első hét tehát ismerkedéssel telt (város és neveztességei, lakótársak és barátaik, görög életvitel, ...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése